A múlt héten lezajlott a nagyváradi Gaudeamus – Románia Rádió elnevezésű könyvvásár. Május 15-ke és 19-ke között a Szent László téren 780 négyzetméteren rendezték meg a közrádió 144-ik könyvvásárát, ami az idén tizedik alkalommal jutott el a Pece-parti Párizsba. Negyvenhét standon nem kevesebb mint nyolcvan cég kínálta termékeit, elsősorban természetesen könyveket, de voltak itt hanglemezek, játékok is. A szép számú látogató több ezer könyv közül válogathatott, de – híven a hagyományokhoz – voltak különböző rendezvények, könyvbemutatók, dedikálások, versenyek, nyereményjátékok. Az idei nagyváradi esemény minden korábbinál nagyobb léptékű volt a résztvevők és a látogatók számát, valamint a bemutatott könyvek mennyiségét tekintve is.
A közszolgálati műsorszolgáltató 1994 novembere óta aktívan és folyamatosan részt vesz a könyvpiac támogatásában. Az első Gaudeamus Vásárral, amelyet a közrádió fővárosi épületének előcsarnokában rendeztek meg, megszületett a leghosszabb ideje működő és legkedveltebb, a könyveknek szentelt projekt, a Gaudeamus – Románia Rádió, amely több mint 130 könyv- és oktatási vásár, több mint 3.150.000 látogató és több mint 14.000 kiadói esemény mérlegét tudhatja magáénak. Kevesen tudják, hogy a romániai közszolgálati rádió a világ egyetlen olyan műsorszórója, amelyik könyvvásárokat szervez.
Nyilván, szerényebb keretek között, de nemrég zárult a csíkszeredai könyvvásár is. Az eseményről a Bukaresti Rádióban Sarány István közölt részletes elemzést, én most csak Markó Béla megnyitó beszédéből idézném fel a következő gondolatokat: „máig érzékenyek vagyunk, ha valahol valakik beleszólnak a könyvek sorsába, mondjuk, bedarálják vagy fóliázzák őket. Mintha minket hallgattatnának el. Mert hát végső soron sohasem a könyvekről van szó, hanem az emberekről”. Továbbá pedig „Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?”
Könyvvásárokban egyébként nincs hiány Romániában, hiszen az említetteken kívül ott van még a bukaresti Bookfest, illetve a kolozsvári, marosvásárhelyi és nagyváradi magyar könyvvásárok. Paradox dolog viszont az, hogy Romániában vásárolják a legkevesebb könyvet az Európai Unió országai közül és ez aligha magyarázható kizárólag az alacsony életszínvonallal vagy az internet terjedésével. Kétlem ugyanis, hogy a világhálóról könyvolvasókra letölthető könyvek eladását tekintve jobban állnánk az európai átlagnál. Az olvasási kedv alacsony szintjének összetettebb okai vannak, s ezek között az oktatás minősége minden bizonnyal komoly szerepet játszik, hiszen a szövegértési, értelmezési képességeket vizsgáló Pisa-teszt tanúsága szerint a hazai diákok csak bulgáriai társaikat előzik meg. Úgy tűnik, hogy a Klaus Iohannis államfő által kezdeményezett „Művelt Románia-projekt” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A mai diákoknak javallott házi olvasmányok ugyanazok a Jókai, Gárdonyi, Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond-könyvek, amelyeket már én is untam. Talán észre kellene venni, hogy a kortárs szerzőknek is vannak olyan művei, amelyek felkelthetik a diákok érdeklődését, rászoktathatják őket az olvasásra.
Végezetül pedig még egy észrevétel a könyvvásárok kapcsán. Miért nincsenek jelen a magyar könyvkiadók a Gaudeamus vagy a Bookfest könyvvásárokon és miért nem jelennek meg román kiadók a magyar könyvvásárokon? A Gaudeamus – Románia Rádió ráadásul a közszolgálati rádió rendezvénye, tehát az adófizetők pénze is benne van. Miért az etnikai határ a könyvvásárokon? Talán kiadóink egyszer választ adnak erre a kérdésre is.