Marcel Ciolacu miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint a Székelyföld autonómiája soha nem létezett és soha nem is fog létezni, a román nyilvánosság nagy része ma is a szakmailag nagyon kétséges dáko-román kontinuitás-elmélettel támasztja alá. Az internet is tele van efféle kommentekkel.
Hogy a román politikai elit egy rövid ideig tartó bölcs hallgatás után ismét visszatér a dákó-román folytonosság meglehetősen kétes elméletéhez, jól érzékelteti, hogy a román hatalomnak a székelyföldi autonómiaigények ellenében nincsenek komolyan vehető érvei.
Nem is lehetnek, hiszen csak olyan érveket hozhatnának fel, melyek élesen ellentmondanak azoknak az igényeknek, melyeket az erdélyi románok, tételesen a Román Nemzeti Párt képviselői: Iuliu Maniu, Vajda-Voievod, Octavian Goga és mások – az első világháborút megelőző években – a magyar állammal szemben támasztottak.
A korabeli előterjesztés kitételei, melyet a Román Nemzeti Párt és az ortodox egyház vezetői Tisza István magyar miniszterelnök javaslatára fogalmaznak, egész sereg, számunkra ma is aktuális tételt fogalmaznak meg. A románok által többségben lakott területeken ugyanis 5o román nyelvű szavazókörzetre tartottak igényt, melyekben a közigazgatás nyelve magától értetődően a román lett volna. (Kizárólag, hiszen a követelésből az „is” szócska hiányzott.) Jogot formáltak a román anyanyelvi oktatás és művelődés teljes jogú elismeréséhez, s lehetőségének megteremtéséhez, azaz az önkormányzati autonómiához. Igényt tartottak a két román egyház – a görögkeleti és a görögkatolikus – a többi magyarországi egyházzal azonos mérvű állami támogatására is. A román politikusok tehát egyfajta belső román önkormányzatra, minimum területi autonómiára tartottak igényt.
Ezeket a kétségtelenül jogos követeléseket Tisza az utolsó pillanatig nem volt hajlandó elfogadni. De Tisza kezéből még a románok jogai mellett kiálló Jászi Oszkár vagy Ady Endre sem lett volna hajlandó akceptálni. Utóbbiak azzal vádolták Gogát, hogy ha a halódó magyar feudalizmus reprezentánsaival tárgyal, a haladás táborát árulja el. Hiszen ezeknek a követeléseknek a megvalósítását a magyar baloldal legfeljebb csak a magyar állam forradalmi átalakításával, a magyar és a román néptömegek internacionalista összefogásával látta volna megvalósíthatónak.
Ady vádjaira Goga a Luceafărul hasábjain meglehetősen nyers szavakkal reagált.
„Valóban igaz, a te demokratáid minden nép jogáért küzdenek. Meggyőződéssel és tiszta szívvel harcolnak e jogokért. Küzdenek, mert harcuk csak elmélet, s talán csak érzelem. Te ne tudnád, hogy a hatalom megváltoztatja a lelket, a meggyőződést, az érzelmet – mindent? Te ne tudnád, hogy a hatalom varázslat, mely az ostobákat okossá, az okosakat ostobává, a rosszakat jóvá, a jókat alávalóvá teszi? Még sokkal nagyobb csodákra is képes: a demokratákat autokratákká és despotává varázsolja….
…még legkitűnőbb teoretikusaitok is – még Jászi Oszkár is – azért akartak demokratizálni minket, hogy aztán elmagyarosítsanak. Véget akartak vetni a brutalitásnak, de az ő tevékenységüknek is ugyanaz a célja: egy nép eltiprása….
A nép, a román parasztság sosem álmodozik a »békéről«. A nép véres verejtékkel dolgozik és vár… El tudod képzelni, mire vár. Ti csak szövögessétek a magatok jövőjét. Mi is megszőjük a magunkét, nélkületek, sőt ellenetek is.”
Hogy ki volt kettejük közül a valóban tisztán látó, nem is lehet kétséges. Jászi Oszkárt és társait valóban elvakította a nyugati demokráciák tisztességégébe és erkölcsi tisztaságába vetett hit. Gogának nem voltak illúziói.
Ráadásul Goga – Maniuval és társaival ellentétben – megpróbálta tartani magát a Gyulafehérvári Nyilatkozatokhoz, melyek a kisebbségek számára saját közigazgatást, azaz autonómiát ígértek. Mikor Maniuék belekezdtek a Székelyföld románokkal való betelepítésébe (lásd a román tanítók Székelyföldre delegálását) a magyarokkal a „Csucsai-paktumot” megkötő Goga azt üzente nekik: „Hagyjatok fel ezzel az infiltrációs politikával, az csak zavarja a békét és nem vezet jóra a magyarokkal. Hagyni kell őket, hogy magukban lehessenek.”
Ciolacu a „szocialista” miniszterelnök már a „fasiszta” Gogát is megtagadja.
S ezzel végül is Gogát igazolja.