Új év, új remények. Nos, kétségtelen, hogy az újesztendő eljövetele valamiképpen összeforrt a bizakodással, a pozitív változás esélyével. Ilyenkor a mezőgazdászok mellett leginkább a politikusok reménykednek, majd rendszerint ezek is, azok is csalatkoznak. Ahogyan Magyarország legendás kertészmérnöke és televíziós személyisége, a 101 évet megért Bálint György, azaz Bálint gazda mondta, „a mezőgazdaság szempontjából az elmúlt száz évben csak egy évben volt jó az időjárás, de akkor is rossz volt a termés”. A mezőgazdászok és a politikusok között mindössze az a különbség, hogy az előbbiek minden évben, az utóbbiak csak négyévenként reménykednek. 2024 viszont különleges év a politika számára ugyanis négy választás is lesz, tehát esély van a teljes politikai paletta megújulására.
Úgyhogy kedves hallgatóink, ne legyenek illúzióink, az idei év elejétől végéig kampányév lesz. Kezdődik májusban az európai parlamenti választásokkal, folytatódik a helyhatósági és valamikor november végén, vagy december elején befejeződik a parlamenti és elnökválasztásokkal. Ráadásul november első keddjén elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban is, aminek a világpolitika alakulása szempontjából most – az ukrajnai háború és az izraeli válság idején – óriási a tétje.
Belpolitikai szempontból úgy vélem, hogy a négy választásnak két igazán fontos kérdése van. Az egyik az, hogy miként alakul Románia gazdasági teljesítőképessége. Az elmúlt évben elfogadott költségvetés meglehetősen optimista előrejelzésekre alapul. A kormány hozott néhány hangulatjavító intézkedést, mint például a nyugdíjak és a minimálbér emelése, egy sor szociális juttatás a leginkább rászorulóknak, illetve bizonyos élelmiszerek árának a befagyasztása. Legalábbis kockázatosnak tűnik az az optimizmus, ami a költségvetési kiadások növekedésének a fedezetével kapcsolatban elhgangzott a miniszterelnök és a pénzügyminiszter részéről. Ha ugyanis a gazdaság nem bírja el ezeket a költségeket, az recesszióhoz, inflációhoz, az ország leszakadásához fog vezetni, ennek minden szociális és politikai következményével együtt.
A második kérdés nem az, hogy előre fog-e törni a szélsőjobb, hanem ennek mértéke. Az, hogy a Románok Egységéért Szövetség (AUR) képes lesz-e kormánytényezővé válni, illetve mekkora nyomást tud gyakorolni a szociáldemokrata-liberális kormányra annak érdekében, hogy radikalizálja hazánk bel- de főleg külpolitikáját. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az, hogy miként alakulnak az erőviszonyok az Európai Parlamentben. Jelenleg a mérsékelt jobb- és baloldal uralja a közösségi törvényhozást, az európai szélsőséges, populista és euroszkeptikus pártok megosztottak és semmilyen befolyásuk nincs a döntéshozatalra. Másfelől azonban ezeknek a pártoknak a sikeres szereplése megváltoztathatja ezt a képletet. Giorgia Meloni a szélsőséges Olasz Testvérek párt színeiben megnyerte a parlamenti választásokat és sikerült összegrundolnia egy mindeddig működő kormánykoalíciót. Ő úgy tűnik arra törekszik, hogy valamiféle középutat találjon a hagyományos jobboldal és a szélsőjobb között, amivel mindkét politikai pártcsaládból maga mellé állíthat jelentős erőket. Meloni nem kérdőjelezi meg az Európai Uniót, azonban fellép a bevándorlás ellen és nagyobb hangsúlyt helyez a nemzeti szuverenitásra mint a közösségi szolidaritásra. Kérdés, hogy a hazai pártok mennyire tartják vonzónak ezt az alternatívát a „több Európát” sürgető, azaz az integráció elmélyítésén fáradozó fősodorral szemben.
Az RMDSZ számára ezek a dilemmák azt hiszem, hogy másodlagosak. A szövetség legfontosabb célja az, hogy megőrízze a parlamenti jelenlétét. Ehhez már az ezt megelőző választásokon is arra volt szükség, hogy a Kárpátokon túli megyékből – nehezen magyarázható módon – több tízezer szavazat érkezett a tulipánra. Ne firtassuk, hogy ez hogyan történt. Amikor azonban a román pártok közötti verseny kiéleződik és a kormánypártok az AUR elszigetelésére koncentrálnak, akkor az RMDSZ csak a saját erejére számíthat. E tekintetben azonban nem nagyon érezni bármiféle elmozdulást a szövetség kommunikációjában. Jómagam legalábbis nem hallom az érdekvéderlem önálló hangját, nem látom saját jövőképét. Irritáló viszont a Fidesz iránti vazallusi hűsége, ami egyre több korábbi szimpatizáns számára elfogadhatatlan.