Ma már történelem az 1936-os berlini olimpiának az a jelenete, amikor Adolf Hitler sorban köszöntötte az olimpiai bajnokokat, ám amikor a színes bőrű rövidtávfutóhoz és távolugróhoz, Jesse Owenshez ért, hirtelen az égre nézett, „azt hiszem, hogy esni fog” – mondta és elment, hogy ne kelljen kezet ráznia a négyszeres olimpiai bajnok atlétával. Utólag Jesse Owens (teljes nevén James Cleveland „Jesse” Owens) méltán lehetett büszke arra, hogy nem fogott kezet a diktátorral.
Az eset annak kapcsán jutott eszembe, hogy a múlt csütörtökön, a női kardozók olimpiai kvalifikációs versenyén, Milánóban az ukrán Olga Kharlan – egyéniben négyszeres világbajnok – miután magabiztosan legyőzte orosz ellenfelét, Anna Szmirnovát (15-7-re) ugyan köszönésképpen függőleges helyzetbe állította, majd megérintette ellenfele kardját, de nem fogott vele kezet. A szabályok értelmében ezért a sportszerűtlen magatartásért fekete lap, vagyis kizárás jár. A versenybíróság hosszú tanakodás után úgy döntött, hogy alkalmazza a szabályt és kizárja Kharlant a versenyből, következésképp nem lehet ott a párizsi olimpián.
A történethez az is hozzátartozik, hogy Anna Szmirnova nagy csodálója Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és gyakorta nyilatkozott elismerően, támogatólag az orosz hadsereg ukrajnai inváziójáról.
„Nagyon nehéz és nagyon fontos nap volt a mai. Ami ma történt, az sok kérdést vet fel (…) sokan egyetértenek abban, hogy változtatni kellene a szabályokon, hiszen a világ is változóban van” – mondta később az Instagrammon közzétett videóüzenetében Kharlan, aki egy másik interjúban hozzátette, hogy nagyon fájdalmas számára a kizárás, hiszen három éve készül az Olimpiára, de ma sem tenne másképp, nem akar kezet fogni egy háborús uszítóval.
Szombat reggel a hírügynökségek azt közölték, hogy miután a Nemzetközi Vívó Szövetség konzultált a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB), megsemmisítették az Olga Kharlan kizárására vonatkozó döntést, vagyis az ukrán vívónő ott lehet Párizsban az Olimpián.
Csak egyetérteni lehet Kharlannal abban (is), hogy a Nemzetközi Vívó Szövetség két egymást követő döntése egy sor fontos morális és sportetikai kérdést vet fel. Mint ismeretes a vívás mindig is az úriemberek sportja volt. A kézfogás visszautasítása nem számít bocsánatos bűnnek, a szabályzat e tekintetben egyértelmű. Kérdés viszont az, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor Oroszország – nem túlzás – a világbékét fenyegeti kezet kell-e fogni egy olyan sportolóval, aki azonosul a Kreml agressziójával? Mennyire választható el a sport a politikától, illetve meg lehet-e tiltani egy sportolónak, a politikai gesztusokat akkor, amikor hazáját agresszió éri? Kharlan a maga módján egyértelmű választ adott a kérdésekre. Bizonyára tudta, hogy mit kockáztat, de akkor „se bírta mondani, hogy éljen Eduárd”. Karakán és erkölcsös magatartás volt az övé, ami nem mondható el a verseny technikai bizottságának egymást követő ellentétes döntéseiről.
Bár az Olimpiát az alapító Coubertin báró, mint a béke ünnepét képzelte el, a viadalra a politika valójában mindig rányomta a bélyegét. Igaz volt ez a már említett Berlini Olimpiára, amelyet a náci propaganda sajátított ki. 1972-ben palesztin szélsőségesek a Müncheni Olimpiát használták fel az izraeli sportolók elleni merényletek elkövetésére, azért, hogy minél nagyobb visszhangja legyen terror-akciójuknak. 1980-ban a Moszkvai Olimpiáról 65 ország sportolói maradtak távol, így tiltakozva a Szovjetunió afganisztáni bevonulása ellen. Rá négy évre a Los Angelesi Olimpiáról hiányoztak jó néhány úgynevezett szocialista ország sportolói (Románia kivétel volt) arra hivatkozva, hogy nem garantált a versenyzők biztonsága.
Mint ismeretes, Párizsba az orosz sportolók nem kaptak meghívást épp az ukrajnai agresszió miatt. Meglehetősen visszás eset lett volna, ha épp az az ukrán sportoló nem vehetett volna részt a játékokon, aki a maga módján tiltakozott az ellen, amit a NOB is kifogásolt. Márpedig ha a NOB úgy dönt, hogy a rendezvény nemcsak a béke, hanem a demokratikus értékek ünnepe lesz, akkor a sportszövetségek ennek az elvnek kell alárendeljék szabályzataikat. Hogyan is mondta Olga Kharlan? „Sokan egyetértenek abban, hogy változtatni kellene a szabályokon, hiszen a világ is változóban van”.