2022.  március 19-én a berni Szövetség téren Volodimir Zelenszkij – kertelés nélkül a svájciak kollektív öntudatára apellálva – stratégiai videóbeszédet intézett az Ukrajnával rokonszenvező tüntetőkhöz. „Az önök bankjaiban olyan emberek pénzei fekszenek, akik ezt a háborút elindították. Segítsenek, hogy megfékezzük őket!”

A Szövetségi Tanács az európai szankciókhoz csatlakozva késedelem nélkül zárolta is az orosz pénzeket. 7,75 milliárd svájci frankot és tizenöt nagy értékű ingatlant. A háború végéig, gondolták akkor. Időközben azonban kiderült, hogy az európai partnerek nézőpontjából ezek az összegek, illetve értékek Ukrajnát illetik meg. Mintegy háborús jóvátétel gyanánt. Az összegeket tehát Ukrajna újjáépítésére kell felajánlani…

Ezt az igényt a Szövetségi Tanács azonban már nem teljesíthette. Svájc ugyanis nem sértheti meg a magántulajdon szentségének – Alkotmányban is alapjogként rögzített – cikkelyét. A törvényesen megszerzett orosz értéktárgyak nem sajátíthatók ki minden további nélkül – közölték az illetékesek.

Kiderült azonban, hogy Zelenszkij beszéde voltaképpen stratégiai utasításként funkcionálhat. A nyugati sajtó ugyanis késedelem nélkül sajtóhadjáratot indított Svájc ellen. A Financial Times „önző” Svájcról beszélt, miközben a szerzők egekig dicsérték azokat Brüsszeli törekvéseket, melyek révén az Unió „jogalkotói” próbálják megtalálni azokat a jogi kiskapukat, melyek lehetőséget teremtenek az orosz mágnások pénzeinek és javainak kisajátítására.

Az erényes Európai Unió (melynek Svájc nem is tagja) és a „renitens” Svájc közti – a Nyugat által konstruált ellentét a svájciakat joggal háborította fel. Az EU Freese and Seize, azaz „Befagyasztani és kisajátítani” elnevezésű jogi munkacsoportja azonban a – Magyarország és Lengyelország által is jól ismert – „kreatív” európai jogfilozófiának megfelelően szintén késedelem nélkül megtalálta a megfelelő megoldást. Az orosz oligarchák pénzét mindössze közismert gonosztevők kriminális cselekedetekből eredő pénzeinek kell tekinteni, s ekként minden orosz oligarcha svájci vagyonát – akárcsak az olaszok a letartóztatott maffiózóik pénzbetéteit – akadálytalanul, mert „teljesen törvényesen” kisajátíthatják.

Svájc, hogy jóindulatát és törvénytiszteletét igazolja, késedelem nélkül ki is sajátította a korábbi Ukrán államfő Janukovics és környezete vagyonát, s azt hajlandó is Ukrajnának kiszolgáltatni, hiszen Ukrajna maga szolgáltatott bizonyítékokat a Janukovics-klán bűnösségére. Az orosz oligarchák vagy akár az egyszerű orosz állampolgárok esetében azonban a bizonyítás lehetősége nem áll fenn.

Az, hogy Putyin támadást indított Ukrajna ellen még nem jelentheti azt, hogy minden orosz állampolgár gonosztevő, vagy ha igen, ez a megbélyegzés miben különbözne a zsidók Hitler általi kiközösítésétől, vagy a kisajátítás a zsidó vagyonok kisajátításától?

Ha Zelenszkij ezeket az „európai értékeket” védelmezi, meglehetősen nagy bajban vagyunk. Főként, ha mindehhez az ukrán kisebbségellenességet, s az ukrajnai állampolgárok ellen indított jogi vagy gyakran egyenes véres leszámolásokat is figyelembe vesszük.

Svájci nézőpontból már maguk a kisajátítások szemben állnak az európai joggal is. Arról nem is szólva, hogy az egyetemes emberi jogokkal sincsenek összhangban. „Effélére állítják a svájciak eddig még nem volt közvetlen példa.” Az Unió egyfajta jogi senkiföldjére (Neuland) kalandozik. – vallják a Neue Zürcher Zeitung témába vágó cikkének szerzői, Georg Hässler (Bern) és Daniel Steinwort (Brüssel).

Effajta intézkedéseket vagy a háború előtt kellett volna meghozni, amikor az oligarchák bűnössége még a nemzetközi joggal összhangan bizonyítható lett volna, illetve a béketárgyalások után kerülhet majd sor. Bizonyítékok nélkül, pusztán politikai minősítések alapján a kisajátítás jogtalan lenne.

Persze nem csak erről van szó. Egy effajta eljárás a svájci bankrendszer összeomlásával járhatna. Az utóbbi jóideje máris nagy bajban van, évről évre milliárdokat veszít. Máris megingott az ügyfelek bizalma, az egykor betonbiztosnak tekintett svájci pénzintézetekben, ami azok összeomlását jelentheti.

Hiszen soha nem lehet tudni, hogy melyik lesz a következő állam, melynek állampolgárai ellen a világ katonailag, vagy gazdaságilag befolyásos hatalmai politikai okokból (akárcsak a kisebbségi jogok megsértése miatt, lásd Kína) szankciókat hirdetnek meg, s melyek Svájcot arra kényszeríthetik, hogy akár saját alkotmányának előírásait is megszegve befagyasszák vagy kisajátítsák betéteiket.

Ukrajnát valóban újjá kell építeni, erre szolgálhatna egy, a háborút lezáró nemzetközi jogilag is korrekt békeszerződés, mely – az oroszok jogosnak tekintett igényeinek kielégítésével párhuzamosan – az ukránok jogos igényeit is kielégítik.

Akár orosz kártérítések révén is…