A legújabb felmérések szerint az amerikai közvélemény is kezd belefáradni a háborúba. Az információk az egyik legjelentősebb amerikai közvéleménykutató intézet a Pew Research Center januárvégi kutatásából származnak. A kutatás ismertetésének címe: „Ahogy az orosz invázió egyéves évfordulójához közelít, az elkötelezettek (partisans) egyre jobban távolodnak egymástól az Ukrajnának nyújtott támogatások miatt”. (Az ismertetés összeállítója: Amina Dunn, időpontja: 2023. január 31.)

Az 5152 megkérdezetten végzett felmérés eredményei azt mutatják, hogy csökken Ukrajna támogatottsága az amerikaiak körében. Ahogy Amerika fokozza a segélyeket úgy nő azok száma, akik úgy ítélik meg, hogy az Egyesült Államok túl sok támogatást nyújt Ukrajnának, s ezzel a konfliktus eszkalációját segíti.

Tavaly márciusban az amerikai össznépesség 42 százaléka vélte úgy, hogy az országnak többet kell tennie Ukrajnáért, ez az arány több mint felével csökkent, ma már csak 20 százalék. A megkérdezettek 19 százaléka véli úgy, hogy túl sok segély megy Ukrajnába, tavaly ez az arány még 6 százalék volt. A republikánusok esetében tavaly márciusban még 9 százalék vélekedett így, őszre az arány 32 százalékra nőtt, ma már a 40 százalékon tart. De még a demokraták nézetei is változnak, az arány a tavalyi 5 százalékról mára 15 százalékra nőtt. A két tábor láthatóan távolodik egymástól, de az elutasítás összesítésben jól érzékelhetően növekszik.

Ami a jelenlegi támogatás mértékét illeti abban továbbra is egyetértés van, mindkét oldalon 30 százaléknyian megfelelőnek tartják, az elmozdulás csupán 1 százalék, igaz az is Ukrajna rovására. Jelentős változás következett be azok számában, akik sokallják a támogatást. A múlt év elején csak az össznépesség 7 százaléka vélekedett így, ma már 26 százalék. A republikánusoknál még nagyobb az elmozdulás. Tavaly márciusban ők is 7 százalékban tartották soknak a támogatást. Ma már 40 százaléknál tartanak.

Biden politikáját a megkérdezettek 38 százaléka utasítja el. Az ő esetében azonban nagyobb mérvű az általános elutasítás, mint a háborúban képviselt álláspontjának az elutasítása.

Mindent összevetve az amerikai társadalom, melyről hajlandóak voltunk azt feltételezni, hogy pártállástól függetlenül a háború mellett áll és úgy véli, hogy az hasznára van az Egyesült Államoknak, a kép mind árnyaltabbá válik.

A számsorokból kiolvasható tendencia, mely minden bizonnyal összefügg az amerikai állampolgárok anyagi helyzetének alakulásával is, arra utal, hogy előbb-utóbb a hatalomnak is korrekciókat kell számba vennie.

Ami a háború kimenetelére is hatással lehet. Könnyen kiderülhet, hogy az ukránokat a Nyugat felelőtlenül vitte bele ebbe a rettenetes háborúba. Arról persze, hogy a közvetlenül háborúzó államok állampolgárai hogyan vélekednek önnön háborújukról, nem sokat tudhatunk. Sem az ukránok, sem az oroszok nem készítenek tárgyilagos felméréseket.

Az egyfajta hazaárulás lenne.

Az interneten nem régen olyan információk jelentek meg, hogy az amerikaiak az oroszoknak és az ukránoknak egyaránt felajánlották volna a béke lehetőségét, azaz az ukránokat szerették volna rávenni arra, hogy mondjanak le a Donbászról, de ők azt határozottan elutasították. S az oroszok sem mentek volna bele. Ők a várható győzelem reményében többet szeretnének. Hogy mit és mennyit, arról nem volt szó.

Végül azonban az egész információ hamisnak bizonyult. Legalábbis mindenki fake newsnek minősítette.

De hogy az amerikai, akárcsak az európai demokrácia is mennyire a népakarat kifejezője, mi sem bizonyíthatná meggyőzőbben, mint hogy a közvéleménykutatás adatainak dacára, Amerika a hét végén jelentette be: újabb kétmilliárd dollár értékben küld Ukrajnába nagy hatótávolságú – immár Oroszország területét is fenyegető – rakétameghajtású bombákat!

Ezt – sajnos – senki nem minősítette még fake newsnek.