Valószínűleg a romániai magyar tévénéző is értesült róla, hogy két orosz komikus (név nincs, bár a világhírt kétségtelenül megérdemelnék) – Vitali Klicskónak, a híres sportembernek és egyben Kiev polgármesterének kiadva magát – telefoninterjút készített Karácsony Gergely budapesti polgármesterrel, s a jeles politikus kérdéseikre csupa olyan választ adott, melyeknek a nők bálványaként nyilvántartott politikus nyilvánosan mindig épp az ellenkezőjét hangoztatja. Persze Kaligeri meggyőződéseit – egyéb megnyilatkozásaiból – a féleszűek is pontosan ismerhették. Így aztán a magyar sajtóban az ügy nem keltett túlságosan magas hullámokat.
Sőt, még a németeknél sem, akiknél ugyanez a két komikus Berlin aktuális polgármesterével, Franziska Giffey-vel követte el ugyanennek a német változatát. Hiába. A német nyilvánosság pontosan tudja, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, de a magyar sajtóról magáról fogalmuk sincs, a magyarországi sajtóbotrányokról még másodkézből sem értesülnek, kivéve, ha azok valamiképpen nem éppen Orbán rendszerét kompromittálják vagy látszanak kompromittálni. Franziska is lelkesen kifecsegte a német politikai boszorkánykonyha legrejtettebb titkait is. Persze az ő mondataiból sem lett világra szóló botrány, így aztán a történtek híre sem a német politikát kézivezérlő amerikaiakhoz, sem a Magyarországot, sőt Európát is rendszeresen megbélyegző ukrán diplomatákig nem jutott el. Nyilván ők is egyébbel voltak elfoglalva…
Ez a fejlemény tette lehetővé, hogy ugyanaz a két – kétségtelenül zseniális – orosz komikus Dmitro Kulebát, Ukrajna csípős nyelvű külügyminiszterét is felhívhassa és – az Egyesült Államok korábbi moszkvai nagykövete, Michael McFaul gyanánt bemutatkozva – a jeles ukrán hazafit az ukrán vezetés intim titkainak önfeledt kifecsegésére „késztesse”. Még csak kérdezni sem kellett, a nagykövet maga dagadozott a büszkeségtől: „Ha ön megkérdez, ki volt az, aki a Krímben vagy Belgorodban valamit a levegőbe röpített, magánszemélyként elmondom önnek, igen, mi voltunk azok.” Sőt, azt sem rejtette véka alá, hogy a dél-ukrajnai ellentámadást is az amerikaiakkal szorosan összehangolva tervezték el és hajtották végre.
Mindezt eleddig ő maga és Zelenszkij, s nyomukban a nyugati sajtókórus eltökélten tagadta.
Ez az interjú, ha egyebet nem tett is, nyilvánvalóan leleplezte – a saját fejükkel gondolkodó emberek számára eddig sem ismeretlen – tényt, hogy – a moszkvai Fake News produkció mellett hasonlóan kiterjedt – amerikai Fake News termelés is zajlik. A kettő közt a különbség legfeljebb annyi, hogy minálunk és Európa-szerte az utóbbinak jóval többen adnak hitelt, mint az előbbinek. Elvégre nyugatiak vagyunk…
És nem csak emiatt, de amiatt is, mert minálunk, ha valaki effélére utalna, az rögvest „Putyin láncos kutyája” gyanánt lepleződnék le. Nem hallgatok orosz adókat, pedig – németül és angolul – állítólag megtehetném, de nem hiszem, hogy náluk a „Biden láncos kutyája” megnevezés forgalomban lenne. Pedig az európai közvélemény énekeseket, képzőművészeket, színészeket, írókat indexre tevő „demokratikus” gyakorlata még a mai orosz diktatúránál is sötétebb időkre emlékeztet. Ez sajtókampányok nélkül is evidencia. Pusztán a szóbeszéd révén is össznépi orosz élmény. Putyin legfeljebb letartóztatja azokat, akik túl hevesen tiltakoznak az orosz agresszió és az orosz emberek mészárszékre küldése ellen.
Háború van. Ennek ellenére Oroszországban kevesebben adnak hitelt a putyini propagandának, mint nyugaton az ukránnak. Pedig Putyin háborúja – legalábbis részben – a saját nemzettársakért is folyik. Tehát a nemzeti elfogultság is Putyin argumentumait erősíthetné. A jelek szerint nemigen teszi.
A Bidenét alig alapozza meg egyéb, mint a dohány (hivatalos nevén a money), de úgy tűnik, ez – ha erkölcsi sztaniolba csomagolják – messze hatásosabb. Semmiféle orosz hazugság sem győzheti le a jól pénzelt morális manipulációt. Persze a léggömb néha kipukkad. De ez sem tragédia (apró kis üzemzavar csupán), az elhallgatás hamar elfeledteti az „igazságot”. (Az egyébként alapos Die Welt is csupán néhány sorban számol be a történtekről. És korántsem főoldalon). A megfelelően kieszelt manipuláció sajnos – legalábbis ez idő szerint – halhatatlan…
Akárcsak a két névtelen komikus.