A hét végén búcsúünnepet tartanak a Szent Anna-tónál. Lehet, hogy sokakban nem tudatosult, de a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet már első kiadása óta a Szent Anna napja előtti héten szervezik meg, s ez a szokás hagyománnyá nemesedett a Tusnádfürdőre költözött, Tusványosként ismert Nyári Szabadegyetem és Diáktábor mindenkori szervezésekor. A zarándoklat napján a táborlakók közül is sokan csatlakoznak a búcsús tömeghez. Mert a tó nemcsak természeti szépsége révén vonzza az embereket, vonzerővel bír a hely szakralitása is.
Orbán Balázs említi a Székelyföld leírásában, hogy a minden bizonnyal „őseink által kegyelt tó partján (…) egy Sz.-Annának szentelt imola [áll], hol nem régen még igen zajos és népes búcsúk tartattak”. A méltóságos báró szerint minden évben két zarándoklat volt, egyik a védőszent napján, másikat pedig Kisasszony napján. „Ily búcsúk alkalmával a székely határőrezredek hangászkara és tisztikara is ki szokott volt menni, s a szentmenetek (processio) bevégezte után zene, táncz és nagy mulatság volt. Kik ilyen búcsukat láttak, azt mondják, hogy (…) a nép ezreitől körülözönlött tó környezete igen festői volt, főként estve, midőn ezer meg ezer tüz gyulladt fel, akkor valódi varázstünemény s elragadóan nagyszerű látvány tárult fel a szemlélő előtt”. Történt azonban, hogy „e búcsuk – melyekre gyakran 20–30,000 ember is összesereglett – botrányos kihágások és véres verekedések közepette betiltattak”. Beszakadt az immár használatlan kápolna mennyezete is, mígnem „1860-ban a kászoni Mondó-ember azt saját kezüleg kiigazitotta, s a búcsujáratokat is felújitotta, mivel delejes álomlátásában – állitása szerint – megjelent neki az imola védszentje, s azt mondá, hogy addig nem lesz áldás és termékenység a Székelyföldön, s politikai jobblét a hazában, mig a búcsuk fel nem ujíttatnak”.
A közeli Lázárfalván a néhai Ábrahám József évekkel ezelőtt arról számolt be, hogy 1939-ben is verekedés tört ki a búcsún a lázárfalviak és a bükszádiak között. Büntetésképpen az egyházi hatóságok tíz évre felfüggesztették a búcsúk szervezését. Aztán következett a búcsúnak a kommunista hatalom utolsó évtizedében való betiltása.
Mi vonzza az embereket a Szent Anna-tóhoz? A tavat gyakran felkeresők szerint a hely misztikuma. Erre is van Orbán Balázsnak magyarázata: „égremeredő magas bérczek alkotják az e tavat körülölelő nagyszerű zöld tölcsért, mely féltékenyen fedi azt a vihar és a kiváncsi pillanatok elöl. E tó ily fekvése igazolni látszik azon hagyományt, miszerint őseink e rejtett tó titokteljes partjain üték fel Hadurnak tiltott oltárait, s hogy az üldözött ős vallás e menhelyen sokáig tartá magát, midőn a téreken a kereszténység ülte fényes diadalát. E feltevést igazoltnak látjuk azáltal, hogy őseink vallási áldozataikra szánt helyek kiválasztásában kitünő aesthetikai fogalommal birtak (…); mivel pedig e vallás a természeti erők istenítésén alapult, a természetnek egy ily nagyszerű temploma, minő a Sz.-Anna tó, bizonnyal ki sem kerülhette figyelmöket”. A méltóságos úr szerint a pogány kori zarándokhely lett keresztény búcsújáróhellyé. Mint ahogy történt Csíksomlyón is Daczó Árpád, Lukács ferences páter szerint. Csíksomlyó titkának kutatója Népünk hitvilága című munkájában írja: „Tanulmányaim során meglepődve láttam népünk feltűnően nagy Szent Anna-tiszteletét”, és megállapítja: „Szent Annának, a Szűzanya édesanyjának tisztelete mintegy aláhúzza és még jobban kiemeli Mária személyét és így Mária kultuszát is”.
Már említettem, hogy a Szent Anna-tónak titokzatos vonzereje van. Nem tudom, miben rejlik ez a vonzerő, de magam is szükségét érzem időnként, hogy felkeressem a helyet, s ha már a medvék állandó jelenléte miatt le is mondok a víztükör körbejárásától, tekintetemmel pásztázom körbe a tengerszemet, s megmártom kezem simogató vizében.
A hét végén nagy tömegre lehet számítani a Szent Anna-tónál. Igen, mert búcsúünnepet tartanak…