Csak az tudja, milyen izgalmakkal jár az érettségi vizsga, akinek érettségiző gyermeke van. A szülő talán jobban átérzi a vizsga izgalmait, mint maga a vizsgázó. Talán azért, mert felgyűlt élettapasztalata okán tudja, hogy mivel járna, ha nem sikerül ez a vizsga: elzárná magát a gyermekifjú a továbbtanulás lehetőségétől. Legalábbis egy tanévre. Az egy év alatt pedig nagy az esély arra, hogy a fiatal kiesik a tanulásból, veszít a lendületből, és nagyon motivált kell legyen ahhoz, hogy egy vagy két elmaradt vizsgát behozzon. A szülő azért is nyugtalan, mert tudja, hogy míg régen egy egyetemi diploma nyugdíjas korig biztos munkahelyet, megélhetést jelentett, ma már nem garancia minderre. De megadja a lehetőséget, hogy egy adott szakmában elmélyítse ismereteit a fiatal, s ezek az ismeretek megteremtik számára az esélyt, hogy munkahelyet találjon, biztosítsa megélhetését, gyarapodását, megteremtse a családalapítás, a gyermeknevelés feltételeit. Tehát manapság a diploma nem cél, hanem eszköz, amelynek esetenként még hasznát is vehetjük. De ha nincs, mindenképp a kárát látjuk.
A fiatalokat inkább a gondtalan diákélet motiválja. Még akkor is, ha sokan közülük csalódnak egyetemi tanulmányaik első évében, nem azt kapják, amire számítottak, így más szakot választanak, kétszer-háromszor újrakezdik tanulmányaikat, míg egyszer befejezik. Az egyetem azonban nemcsak tudást, hanem gondolkodásmódot is ad nekik, az egyetemista lét pedig önálló felnőtt létük első lépéseit jelentik., szép lassan megtanulnak gondoskodni saját magukról, ugyanakkor azt is megtanulják, hogy együtt kell élni másokkal, alkalmazkodni kell ahhoz, hogy elvárhassák: mások is alkalmazkodjanak hozzuk.
Nos, mint említettem, az egyetemistává válás első feltétele a sikeres érettségi vizsga. Fontos küszöb, amelyet sokan átlépnek, de sokan megbotlanak benne, s szép számban vannak azok is, akik megütik benne az ülepüket.
Idén is izgalmakkal telt az érettségi, ezt az izgalmat fokozta a tavaly még előzménytelen, idénre már ismerős világjárványos, megszorításokkal terhes helyzet, a felkészülést is különlegessé tette az online és a jelenléti oktatás váltakozása. De eltelt, tegnap az oktatási tárca közzétette az első eredményeket. Ezek szerint idén a vizsgára iratkozottak 67,8 százaléka vette sikerrel az akadályt, tavaly ez az arány 62,6 százalék volt. Az idei végzősök 73,9 százaléka vizsgázott sikerrel – a tavalyi 71,4 százalékhoz viszonyítva itt is javulás tapasztalható, a korábbi évfolyamok végzősei közül 27,6 százalék érettségizett sikeresen, egy évvel korábban 25 százalék volt az arány. Érdekes adat, idén 126 999 tanuló vett részt a vizsgán, mintegy 22 ezerrel kevesebben, mint 2020-ban.
Az ErdélyStat statisztikai intézet márciusban közzétett elemzése szerint a magyar tannyelvű iskolában tanuló diákok – főként a román nyelv és irodalom vizsgán nyújtott teljesítményük miatt – gyengébben teljesítenek, mint románul tanuló társaik, de a második vizsgaidőszakban ledolgozzák ezt a hátrányt, mert motiváltabbak. Meg az összehasonlítás sem reális, ugyanis a magyarul tanuló diákok eggyel több tantárgyból kell vizsgára álljanak. A Székely Figyelő Alapítvány az igazságszolgáltatási szervekhez fordult e diszkriminatívnak ítélt állapot felszámolása érdekében, továbbítva pár sikertelenül vizsgázó diák panaszát, azonban – mint szintén ez év márciusában közölték –, az erdélyi magyarság számára kedvezőtlenül ért véget Strasbourgban az érettségi-per, ugyanis az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanis visszautasította az ügy tárgyalását.
Tehát továbbra is izgulniuk kell a szülőknek – s mint már mondtam: talán jobban, mint csemetéiknek – az érettségi vizsgán, a magyarul tanuló diákok szüleinek pedig az izgalom tovább tart, mint román társaiknak.