Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de én a hazai magyar médiában nem olvastam, nem hallottam egyetlen olyan hírt sem, amely a hétfőn megkezdődött és március 31-ig tartó szlovákiai népszámlással foglalkozott volna.
Pedig ez több szempontból is érdekes. Először tartanak hasonló műveletet online, méghozzá jóval kisebb méretű adatlapokon, mint eddig. Ugyanis mindent, amit a háztartásokról már tudni lehetett, azokat a központi nyilvántartásokból kijegyeztek, több adatbázist egyeztettek, összevetettek. Nem csupán a kitöltendő kérdések számbeli csökkenése, hanem a járvány miatt is lemondtak a számláló biztosokról, akik pedig nem boldogulnak a számítógépekkel, azoknak március után még fél éven át lehetőségük lesz, hogy a kormányhivataloktól segítséget kérjenek, igy a népszámlálás egészen biztosan hosszasan elnyúlik..
Számunkra viszont még érdekesebb, hogy a kitöltendő adatlapokon először szerepel egy második nemzetiségre vonatkozó kérdés és a szlovákiai magyar érdekvédelmi szervezetek ezt már a megjelenésénél kifogásolták.
Hiszen ha valaki egyszer kijelenti, hogy magyar, akkor annak is számít és másnak nem tekintheti magát. Csakhogy Szlovákiában rengeteg a vegyesházasság és az ebből származó gyermek, akik lehet, hogy kettős identitásúak, mintahogyan több olyan nemzetiség is létezik, akik van amikor mondjuk ruszinnak, máskor pedig szlováknak vallják magukat.
És külön problémakörnek számít a Szlovákiában is igen nagy számban élő romák helyzete. Az előző tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy ők olykor magyar, máskor szlovák, máskor pedig cigány anyanyelvűeknek tartották magukat.
Hogyha magyarnak számolják őket, ez jót tesz a magyar nemzetiség létszámának, de kárt okoz az egyre fokozódó cigány azonosságtudatnak és emancipációnak, ha pedig fordítva, akkor a magyar kisebbség jár rosszabbul és a cigányok jutnak magasabb szintű jogvédelemhez és támogatásokhoz.
Szlovákiában a 2001-es népszámláláson 520 ezren vallották magukat magyarnak, tíz esztendőre rá viszont már csak 458 ezren, társadalomkutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy a kivándorlások, a kint született gyermekek, a vegyesházasságok miatt ez a szám az idén akár a négyszázezres lélektani határ alá is csökkenhet. Már pedig ha ezt nem éri el, az nagyon rossz hatással lehet a magyar közösség pártvitáktól és fokozott asszimilációtól amúgyis terhes hangulatára – figyelmeztetnek többen is
A számok azonban nem csupán összességében fontosak. A jelenlegi szlovákiai jogszabályok szerint ahhoz, hogy a falvak vagy városok bejáratainál, a vasúti és buszmegállókon ki lehessen írni, vagy a menetrendekben fel lehessen tüntetni a település nevét a kisebbségi nyelveken is, az szükséges, hogy a kisebbség aránya az adott településen két egymást követő népszámláláson elérje a lakosság 15 százalékát. És ugyanez vonatkozik a hivatali nyelvhasználatra is.
A szlovákiai magyar érdekvédők nagyobb része most arra buzdítja a lakosságot, hogy a második nemzetiségi kérdésre ne adjon választ, hiszen sem az adatlap teljes kitöltése, sem a népszámlálási részvétel nem kötelező.
De amint az elmondottakban vázoltam, a helyzet ennél jóval bonyolultabb és számunkra is tanulságokkal szogálhat. Még akkor is, ha a világjárvány miatt az ugyancsak idénre tervezett romániai népszámlálást egy esztendőre elhalasztották.