Ki szeret Önök közül főzni, esetleg sütni? Megkóstolnák-e a Deák-tortát vagy az Újházy-levest? Mindkettőt neves magyar személyiségekről nevezték el, a háttértörténetek pedig szerintem eléggé izgalmasak.
Az ötletet az adta, hogy pontosan száznegyvenöt éve, 1876. január 28-án hunyt el a haza bölcseként is emlegetett politikus, a Batthyányi-kormány igazságügy-minisztere, Deák Ferenc, a Deák-torta névadója. A jó étvágyáról is közismert államférfi tizenöt évig lakott a 19. század egyik leghíresebb pesti szállodájában, az Angol Királynő Szállóban. Az étteremben rendszerint elkészítették a kedvenc ételeit, süteményeit, egyebek között a kávékrémes Deák-tortát, majd később a mazsolás, csokoládédarabkás kuglófot is, amely a mai szakácskönyvekben Deák-kuglófként szerepel.
Most pedig következzen az esküvői ebédeken, lakodalmakban közkedvelt Újházy-leves, amelyet a száznyolcvan évvel ezelőtt, 1841. január 28-án született Újházy Ede színészről, komikusról neveztek el. Az eredeti recept azonban nem tyúkból készült, legalábbis erre utal a magyar kabaré atyjaként is emlegetett Nagy Endre írónak, kabaréigazgatónak tulajdonított idézet: „Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel.”
Az egyik kulturális magazin szerint Újházy Ede híres levesének megszületéséről számos legenda kering: „Van, aki a Színiakadémiához közeli Pannónia Szállót, mások a Dohány utca és Akácfa utca sarkán lévő művészkocsmát, megint mások a ligeti Wampetics éttermet jelölik meg a kreáció helyszíneként. Tény, hogy a művész mindhárom helyen törzsvendégnek számított. Bármelyik volt is a valós helyszín, az aranyló fényű, gondosan zöldségelt, omlós fehér húsú, zamatos ízű leves gyorsan meghódította Pestet és Budát.”
Bár a bevezetőben nem utaltam rá, a mai részből nem maradhat ki a sokak által kedvelt, több mint száz éves múltra visszatekintő dobostorta, amely Dobos C. József cukrászmester alkotása. A magyar szakács- és cukrászművészet hallhatatlan alakja először 1884-ben készítette el a süteményt, majd a Budapesti Országos Kiállításon mutatta be; ínycsiklandozó alkotását állítólag I. Erzsébet királyné is megkóstolta. Dobos egy sokáig elálló tortát akart készíteni, abban a korban pedig újdonságnak számított, hogy vajkrémet, és nem főzött krémet használt hozzá.