Boldog Új Évet, kedves hallgatóim! Hogy ne tévedjek, visszahallgattam, mit mondtam itt, a bukaresti rádió hullámhosszán, közvetlenül a tavalyi helyhatósági választások után. “Az egymást követő nemzedékeknek, hogyha itt akarnak maradni, akkor a jövőt kell megtervezniük, választott vezetőikkel egyetemben. És ehhez fel kell használniuk bármiféle olyan politikai-gazdasági-társadalmi erőforrást, amely a huszonegyedik század nagy kihívásaihoz igazítja lépteiket. Közelednek a parlamenti választások: egyértelmű, hogy a hazai magyarság képviseletének nem csupán a parlamentbe, hanem a kormányba is be kell kerülnie, hiszen így tud jobban segíteni mind a helyi közösségeknek, mind a Magyarország és Románia közötti, közös európai érdekeken alapuló, egyre nyilvánvalóbb közeledési szándéknak.”
Eddig tartanak az október első napjaiban megfogalmazott gondolataim. Számomra tehát nem jelentett semmiféle meglepetést, hogy a romániai parlamenti választások után az RMDSZ bekerült a kormányba, bőven akadtak viszont Magyarországon olyan médiaforrások, amelyek hatalmas és hihetetlen győzelemnek, soha nem látott újdonságnak akarták eladni azt a tényt, hogy a romániai magyarság szervezete miniszter-elnök helyettesi és három miniszteri tisztséghez jutott.
Noha szó sincs erről. Hiszen az RMDSZ már néhányszor végigjárta ezt az utat. 1996 és 2000 között Birtalan Ákos volt a turisztikai miniszter, Tokay György a kisebbségvédelmi megbízott miniszter, majd őt követte ugyanebben a funkcióban Eckstein-Kovács Péter. Ugyanakkor Bárányi Ferenc majd Hajdu Gábor az egészségügyi tárcát vezette.
Rá négy esztendőre, 2004 és 2007 között, Markó Béla miniszterelnök-helyettesként felügyelte a művelődési, az oktatási és az európai integrációs tevékenységeket, Borbély Lászlót pedig miniszterként a középítkezési és területrendezési feladatkörökkel bízták meg. Miközben a távközlési és informatikai miniszteri tisztségben Nagy Zsolt, Winkler Gyula és Borbély Károly követte egymást, sőt Winkler Gyulát néhány hónapig áthelyezték a gazdasági és kereskedelmi minisztérium élére is. Ugyanekkor üdvözölte a sajtó Románia legfiatalabb minisztereként Korodi Attilát, a környezetvédelmi tárca élén.
2009 és 2012 között megintcsak miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett Markó Béla. Ugyanekkor Kelemen Hunor a művelődési és nemzeti örökségi miniszteri, Borbély László pedig ezúttal az erdészeti és környezetvédelmi tárcát kapta meg, és az egészségügy is újra az RMDSZ.-hez került Cseke Attila illetve Ritli László vezetésével. De nem szeretnék itt névsorolvasást tartani, csupán arra emlékeztetni, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati szerepe egyáltalán nem újdonság, hol az egyik, hol a másik koalíciós partner oldalán jött létre, annál is inkább mert országunkban az elmúlt harminc évben a kormányok és a miniszterelnökök meglehetősen gyorsan váltották egymást.
A kormányzati szerepkör egyébként nem csak a minisztériumok irányítását jelenti, hiszen rengeteg olyan funkció létezik az államtanácsosoktól és az államtitkároktól kezdve a kormányzati alárendeltségű intézmények vezetéséig, amelyekben eddig is jóval több mint száz, RMDSZ javasolta politikus vagy szakember tevékenykedett.
Megmondom őszintén nekem a legjobban a Kazánok, Nyomástartó Edények és Emelőszerkezetek Állami Felügyeletének az irányítása tetszett.
Már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a mostani kormányban nem annyira a távolság-, mint a nyomástartásra igenis nagy szükség lesz.