Mielőtt belemerülnék a mai témába, szeretnék felolvasni egy részletet Fekete István Betlehem című novellájából… „A konyhában ültünk a földön, és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni, és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben. Egyszóval: Betlehem volt. A Szent Család kicsit oldalt állt előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.”

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő legismertebb népszokások egyike, maga a kifejezés a kisbetűs betlehem szavunk származéka. Utóbbi az etimológiai szótár szerint tulajdonnév köznevesülésével keletkezett a Betlehem helynévből. Két jelentése van: az egyik a bibliai betlehemi istállót ábrázoló makett, a másik pedig a betlehemes játék. A Magyar Kurír című katolikus hírportál szerint „szenteste délutánján a gyerekek betlehemezni jártak. A 19–20. századi paraszti betlehemezés középpontjában Magyarországon a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A betlehemezők házilag készített jászol vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal”. Az idézetben is említett szenteste nem más, mint karácsony ünnepének, Jézus születésének előestéje.

A mai naphoz a betlehemezésen kívül még számos szokás, hiedelem kapcsolódik. Például ilyenkor „tilos volt kölcsönadni és -kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni, a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra” – olvasható az ezenanapon.hu oldalon. A népszokások és a hiedelmek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez, valamint a karácsonyhoz kapcsolódtak.

A mai rész vége felé közeledve szeretnék kitérni a már korábban is említett ünnepi jókívánságokra. Bármennyire is szeretnénk más nyelvek mintájára nagy kezdőbetűkkel írni a mondatban lévő szavakat, a magyar nyelvben csak az első szót kezdjük nagybetűvel, például ebben a jókívánságban: „Boldog, békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánunk!” Sőt a karácsony, valamint a szenteste szavunk is kis kezdőbetűs. Azt hiszem, eljött az ideje búcsút venni Önöktől, legalábbis erre az évre. Kívánok mindenkinek örömteli, áldott karácsonyi ünnepeket, és egy nyugodtabb új esztendőt!