„Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma edző sem. Az edzők különböző háttérrel, más tapasztalatokkal és motivációkkal rendelkező pedagógusok, akik egy dologban mégis hasonlítanak egymáshoz, hiszik, hogy sportolóik általuk válhatnak jobbá vagy legjobbá, illetve a mozgás az ő befolyásukkal válik életformává” – olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság holnapján. Bár elsőre furcsának tűnhet egy ilyen idézet a nyelvművelő rovatban, hamarosan Önök is rájönnek, hogy miért lett libabőrös a karom, amikor a mai téma után keresgéltem.

Néhány nappal ezelőtt olvastam arról, hogy az Európai Unió kezdeményezésére szeptember 25-e világszerte az edzők napja. Úgy éreztem, hogy kezdenem kell valamit ezzel a témával, bár eleinte fogalmam sem volt arról, hová fogok kilyukadni.

Eszembe jutott a magyarok által is gyakran használt, angol nyelvből átvett life coach kifejezés, amelyet akár életvezetési tanácsadónak, edzőnek is lefordíthatnánk. Szintén gyakran használják a business coach, vagyis az üzleti edző kifejezést is, sőt a nyelvi coachingról is egyre gyakrabban lehet hallani. Utóbbi az egyik internetes szaklap szerint „olyan idegennyelvi fejlesztési módszer, amely ötvözi a nyelvi tréninget és a coachingot, az üzleti életben közismert teljesítménynövelő módszert”.

A coach jelenléte a magyar nyelvben nem új keletű dolog, olyannyira, hogy 2009 februárjában fordítási pályázatot hirdetett meg a Business Coach Szakmai Közösség a sokat használt kifejezés magyar megfelelőjének megtalálására. A fordításokat egy újságírókból, „üzleti edzőkből” és többek között a Manyszi, azaz a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda szakembereiből álló csapat bírálta el, legalábbis ez derül ki az iroda által működtetett e-nyelv.hu weboldalon közzétett cikkből. A zsűri az edző és az üzleti edző, a hosszú ó betűvel írt kócs, valamint az elmeedző és az elmedző kifejezéseket találta a legjobbnak.

És most jön a csavar… A coach kifejezés gyökerei a magyar kocsi szóhoz nyúlnak vissza: az Európa-szerte népszerű könnyű lovaskocsit a Komárom–Esztergom megyében található Kocs községben találták fel. Egy ottani „kovácsmester fejében született meg az első utazószekér gondolata. A monda szerint Habermayer Péter székely kovács keze nyomán Mátyás király is szívesen használta az úgynevezett »kocsi« szekeret. Ezt a magyar szót több európai nép is átvette. Mi, a ma élők 1998 óta évről évre kocsitoló verseny megrendezésével adózunk őseinknek” – olvastam nemrég a község honlapján.

A hallgatókban megfogalmazódhat a kérdés, hogy mégis hogyan lett a lovaskocsiból a mai értelemben vett edző… Az e-nyelv.hu oldal szerint „a XIX. század elején Oxfordban már coach-nak nevezték azokat a tanárokat, akik vizsgára készítettek fel a diákokat, szinte »a hátukon cipelve« őket. 1861-ből ismert a coach szó első használata sportedző értelemben. Több mint száz év múlva pedig egy új szakma született, coaching névvel.”

És mivel foglalkozik a coach? A közismert magyarországi pszichológus, Szily Nóra az egyik interjújában kifejtette, hogy „a coach nem tanácsadó, és nem terapeuta! Bár kapcsolatuk ugyanúgy bizalomra épül, és titoktartás jellemzi. Az üléseken az ügyfél határozza meg, mi legyen a beszélgetés témája, fókusza. A coach aktív hallgatással, figyelemmel van jelen, közben visszajelzéseket ad, és kérdéseket tesz fel. Az interakció támogatja, segíti az ügyfelet abban, hogy saját erőforrásait mozgósítsa, és lépéseket tegyen a céljai elérése érdekében.”