A Washington Post szerint az új koronavírussal való küzdelemben ez a két dolog alapvető. Az amerikai lap a járvány harmadik hónapja után máris nyerteseket és veszteseket azonosított, felmérésének eredményekét a világ államait négy kategóriába osztotta, ezek berendezkedése és reakciói alapján. Az első csoportba a populista-demokrata kormányok kerültek, amilyen például az Amerikai Egyesült Államok, Brazília és Mexikó – ahol a vezetők tudatosan félrevezették az embereket, minimálisnak nevezve a veszélyt és felelősséget sem vállaltak tetteikért. Cselekedeteik eredménye katasztrofális: a fertőzések száma ezekben az államokban sokkal gyorsabban nő, mint máshol. A második kategóriába az úgynevezett rendőrállamok kerültek, mint például Kína, Oroszország, Venezuela, Irán és Észak-Korea. A vezetők itt is hazudtak első körben, és elnyomták és elszigetelték a fertőzötteket és közösségeiket, a vezetők pedig a megmentő szerepében tetszelegnek, és kiiktatnak bárkit – azaz minimum letartóztatják –, aki ellent mer mondani a hivatalos álláspontnak. Hogy ezekben az államokban pontosan mi a helyzet, azt nehéz felmérni – írja a Washington Post. A harmadik csoportba azok a demokratikus államok kerültek, amelyek figyelembe vették a járvány súlyosságát, de lassan lendültek akcióba a bürokrácia, és a politikai széthúzás miatt. Ennek a reakció-típusnak a példái Olaszország és Spanyolország. Az eredmény evidens, hogyha olyan stabilabb rendszerrel hasonlítjuk össze őket, mint mondjuk Németország, ahol láthatóan jobban boldogulnak, holott a fertőzöttek száma magas. Az igazi győztesek csoportjában négy ázsiai állam található: Dél-Korea, Szingapúr, Hong Kong és Tajvan. Utóbbi négy állam sikeresen használta fel a SARS-járvány idején szerzett tapasztalatait, tesztelték a lakosságot és elszigetelték, de ugyanakkor segítették is, és nem volt szükség kényszer alkalmazására, Csak a példa kedvéért említi a lap, hogy a 24 millió lakosú Tajvanból hétfőn 306 fertőzöttet jelentettek, ugyanaznap az Egyesült Államokbeli Kolumbia-körzetből, amelynek 600 ezer lakosa van 405 fertőzést jeleztek. Mi működik az új koronavírus elleni harcban? Csak ez a kettő: jóérzés és a teljesítmény – azaz felkészültség – véli a Washington Post.

A Radio France International (RFI) romániai online felületén egy újabb Matei Vișniec által jegyzett véleményanyag olvasható. A Párizsban élő író, drámaíró úgy véli, az új koronavírus gyors terjedésének egyik oka az elmúlt 30 év globalizációjának eredménye, az emberek folytonos mozgásáé más szóval. Ugyanakkor a szerző úgy véli, ezzel a járvánnyal ismét megmutatkoztak azok az óriási egyenlőtlenségek, amelyek az emberi társadalmakat és közösségeket jellemzik, egyszersmind vesztét is okozzák.

A BBC írott hírei között arról is beszámol, Indiában már a szükségállapot és kijárási tilalom első napjai tragédiákhoz vezettek, a lakosság jelentős része elvesztette munkahelyét, és megélhetése kétséges, ugyanakkor emberek ezrei keltek útra, igyekeznek hazajutni családjaikhoz, ahol könnyebben átvészelik a járványt- Ám mindez hatalmas tömegmozgással jár, ami tovább fokozza a fertőzés elterjedését. Egy szemtanú szerint a hangulat olyan, mint 1947-ben a Brit-India feloszlásakor, amikor emberek milliói menekültek Pakisztánba, illetve több millió embert költöztettek át egyik tartományból a másikba és mindez rengeteg áldozattal járt. India népességének hat százaléka vesztette életét az 1918-as spanyolnátha-járványban. Az állam igyekszik átmeneti szálláshelyeket kialakítani és az emberek élelmezését megoldani, a fővárosban például több mint 500 étel-osztó központ működik máris,  de annak,kevés az esélye hogy ezt országos szintre is kiterjesszék.Az országutakon vándoroló tömeget pedig nem tudják megállítani, mindenki igyekszik számára biztonságos helyre jutni

A Látó irodalmi lap a szükségállapot első hetében blogot indított, amelyen a lap szerkesztői és szerzői közölnek jegyzetet, tárcát, kritikát, vagy nemes egyszerűséggel szépirodalmi műveket közölnek. A Tilalmak idején című jegyzetet  Vida Gábor a lap főszerkesztője írta:  Pillanatig sem kételkedem abban, hogy a hatóság  jót akar (és az emberei mind). Olyan ez, mint amikor csatlakoztunk az előttünk szólóhoz. Csatlakozom, de. Nem, én nem szegtem meg a kijárási tilalmat, hiszen írtam egy papírt, hogy hova megyek és miért. És mentem. Láttam egy juhászt a tengernyi birkájával. Ő is ment. Ők is mentek. Kétlem, hogy volt papírja. Telefonja sem azért nem volt, mert nem telik rá, vagy nem akarja, de legeltetéshez nem nagyon kell. És lehetne még sorolni a gondokat ezzel az egésszel. Nem az a gond, hogy vonatkozzék-e mindenkire a tilalom, hát hogyne, egyenjogúság van, csak hát. Én most a rendőrök érdekében szólok – írja Vida Gábor – majd így végzi jegyzetét: Ha feljelentem a papírok nélkül csángáló juhászt (vagy áljuhászt), hazafias cselekményt követek-é vajon el, most, ezekben a vészterhes időkben? És ha csak lelegelték a búzámat?Arra is gondolok, hogy a sok szekus dossziénak egy jelentős része annakidején hazafias érzületből született. Moralisták és történészek: ez itt kérdés… A jegyzet teljes terjedelmében a latoblog.blog.hu oldalon olvasható.