Azt hiszem, a kedves hallgatók most, pénteken, február 9-én délután, inkább a dél-koreai olimpia megnyitóját követik a különböző képernyőkön, semmint ezt a jegyzetet hallgatják, de sebaj. Az olimpiának, a télnek is vége lesz, jön a tavasz és különösképpen falvakon akkor majd rájönnek, – esetleg a világhálós visszakeresésből -, hogy nem mindennapi tétje van annak a témának, amelyről most beszélek. Történt, hogy néhány nappal ezelőtt, Csíkszentkirályon, ünnepélyes külsőségek között, nagy szónoklatok közepette, adtak át néhány telekkönyvet annak az országos programnak a keretében, amely három esztendővel ezelőtt ingyenes telekkönyvezést igért a romániai településeknek. A hír olvastán billentyűzetet ragadott Rákossy Botond-József, Hargita megye egyik legismertebb topográfusa, és először a közösségi médiában majd két napilapban is leírta azt a konkrét helyzetet, amely a harsogó szólamok mögött van. ? Egy-két éve már sejtem, hogy sem a földosztás, sem az új telekkönyvezés nem ér soha véget megyénkben, de a nyolc telekkönyv és az esemény körüli győzelmi tánc erről teljesen meggyőzött. Ha 8 telekkönyvnek ennyire kell örvendezni, akkor nagy baj lehet? ? fogalmaz a szakember ? majd számsorokkal bizonyít, és hadd idézzem. ?A Hargita megyei helyi és megyei földosztó bizottságok 27 éves, úgymond megfeszítő munkájának köszönhetően sikerült a visszaigényelt területek szűk kétharmadára kiállítani a birtokleveleket. De hátramaradt a nehezebb egyharmad, ami még mintegy 194.000 hektárt jelent. Becslésem szerint ez közel 100.000 birtoklevél. És ha azt nézzük, hogy a tavalyi év folyamán mindössze 1255 új birtoklevél látta meg a napvilágot, tiszta képet nyerünk a Bermuda-háromszögként működő ?trió?, a helyi földosztó bizottság, a megyei földosztó bizottság és a kataszteri hivatal munkájáról:. 27 év után nemcsak a hatóságok unták meg az egészet, hanem már a jogvesztettek unokái is lemondtak őseik egykori földjeikről. Felpakoltak és nyugatra költöztek, mert ott minden bizonnyal hamarabb lesz saját földjük.? Egyelőre zárom ezt a keserű idézetet, de hogy minden világos legyen: amíg nincs birtoklevél, addig nem lehet telekkönyv. Már pedig ha nincs telekkönyv, akkor nem csupán a mezőgazdasági támogatásoktól esnek el a gazdák, hanem sem falun, sem városon nem lehet azokat a parcellázási és más területrendezési terveket elkészíteni, amelyek nélkül semmilyen beruházás nem képzelhető el. De hogy ne maradjunk csupán a Székelyföldnél, hívjuk megint segítségül Rákossy Botond-József topográfust, aki néhány adattal rávilágít a teljes, 2015-ben elindított Országos Kataszteri és Telekkönyi Program hátterére is. ?A program a 2015-2023-as időszakról szól, tervezett költsége 900 millió euro ? írja a szakember. Ebből az összegből kellene 3181 településen elvégezni a kataszteri munkálatokat. A grafikon szerint már 2015-ben be kellett volna fejezni 144 településen a felmérést és telekkönyvezést. A mai napig még el sem kezdték. 2016-ban újabb 140 település következett volna. A mai napig még el sem kezdték a munkálatokat. 2017-ben 200 település szerepelt a listán. Még a közbeszerzéseket sem indították el. Ezek után a 2023-as határidő betartásának az esélye nulla. De még a munkálatok elkezdése is kétséges.?
Itt zárom ezeket az egyáltalán nem szívderítő sorokat. És azt tanácsolom: talán mégis jobb lesz, ha az elkövetkező napokban az olimpiánál maradunk, hiszen mindaz, amit ott látunk, az legalább már nem igéret, hanem ?tény.