Körülbelül másfél éve elég érdekes beszélgetést folytattam az egyik ismerősömmel. Meséltem neki, hogy milyen érzés volt, amikor felvettek az egyetemre, erre ő is megosztotta velem a saját tapasztalatait, csak ő a fölvettek szót használta.
Kissé olyan érzésem volt, mintha nem egy nyelvet beszélnénk, mivel az én szótáramban kizárólag a felvettek változat szerepelt, sőt már-már azon töprengtem, hogy talán nem is helyes úgy, ahogy én használom.
Valójában egyikünk sem tévedett, ugyanis vannak olyan szavak, amelyek a köznyelvben kétféle alakváltozatban használatosak és általában írásban is bátran használhatjuk mindkettőt. Tehát a felvettek és a fölvettek, és ebből kiindulva a fel és a föl is helyes, előbbiért nem kell szégyenkezni, és utóbbi sem ad okot a nagyképűségre.
Ugyancsak a magánhangzó tekintetében váltakozik a csepeg és a csöpög párosa. Tehát bátran mondhatom azt, hogy csepeg az eső, és az sem téved, aki szerint csöpög az eső. Vagy kijelenthetem, hogy három család él egy fedél alatt, de a födél szó használója sem téved. Egyébként tudják, hogy létezik 360 fokban forgó vezeték nélküli elektromos seprű? És azt, hogy a söprű a népi hitvilág elterjedt, sokféle célra, elsősorban rontás elhárítására használatos mágikus tárgya? Egyik példamondatban a seprű, a másikban pedig a söprű változatot használtam, és egyszer sem tévedtem.
De nyugodtan meg lehet kérdezni az ismerőseinket, hogy hova vagy hová utaznak jövő nyáron, sőt azt is ellenőrizhetjük, hogy melyek a forgalomban levő vagy lévő bankjegyek Magyarországon. Nem feledkezhetek meg a mienk és a miénk, illetve a tied és a tiéd párosokról, sőt már most eldönthetem, hogy melyik lábast vagy lábost használom a vacsora elkészítéséhez.
Az imént említett példák hallatán felvetődhet a kérdés, hogy a lány vagy a leány a helyes? A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása szerint mindkettő. Amúgy elgondolkodtak valaha azon, hogy mi a különbség a különírt kis lány/kis leány, illetve az egybeírt kislány és kisleány között? A különírt változat a termetre vonatkozik, az egybeírt pedig a Magyar értelmező kéziszótár szerint elsősorban 10?12 évesnél fiatalabb, serdületlen lányra utal, de néha kedveskedő megszólításként is használják.
Megérkeztem a csoda és a csuda, a csorog és a csurog, a dől és a dűl, illetve a rá és a reá párosokhoz. Ezek esetében a mai nyelvhasználatban főleg az első változat, avagy a csoda, a csorog, a dől és a rá használatos, ami nem azt jelenti, hogy el kell ítélni azokat, akik a csuda, a csurog, a dűl és a reá változatot használják.
Most következzenek azok a szavak, amelyek a mássalhangzó tekintetében váltakoznak. Ezek közé tartozik a benn és a bent, a fenn és a fent, a kinn és a kint, valamint a lenn és a lent. Mindegyik párosnál az első változat két darab n betűvel végződik, a második változat, például a bent esetében csak egy darab n betűt használunk, amit ugyancsak egy darab t betű követ. Miért tartottam fontosnak ezt kihangsúlyozni? Az utóbbi időben sajnos több olyan példát is láttam, amikor valaki a két darab n betűvel leírt benn után odaírt még egy t betűt, ami természetesen helytelen.
A gyerek és a gyermek, a foltoz és a foldoz ugyancsak a mássalhangzó tekintetében váltakozó szavak közé tartozik, tehát mindkét változatot lehet használni.
Végre megérkeztem a bólingat, a kacsingat és a tekinget szavakhoz, amelyeknek a bólintgat, a kacsintgat és a tekintget változata is elfogadott.