Ma a magyar nyelvterülettől kissé távol eső vidékre hívom önöket, Kenyába, Rusinga szigetére és a Kilimandzsáró csúcsára. Éppen egy évvel ezelőtt készült Halmen Balázzsal, a Van egy téglám Kenyában nevű projekt megálmodójával és vezetőjével az az interjú, melyet szintén az Észpresszóban hallhattak. Tavaly arról kérdeztem Balázst, milyen utat járt be ahhoz, hogy éppen Kenyában, Rusinga szigetén támogasson egy iskolát, annak növendékeit.Hiszen a Van egy téglám Kenyában projekt lényege tulajdonképpen ez, a Sargy iskola fejlesztése támogatása. Röviden ennek a története az, hogy Balázs olyan önkéntes munkát keresett, amely otthonától távoli világba viszi őt, így találkozott a Sargy iskolával, melyet helyi kezdeményezésből indítottak. Azóta Rusinga szigetén több mint háromszáz diák tanulhat egyre jobban felszerelt iskolaépületben, melyet romániai, erdélyi keresztszüleik finanszíroznak. Ugyancsak hazai tulajdonosai vannak azoknak a kecskéknek is, amelyek e kenyai település számos özvegyasszonyának, vagy szegény sorsú családjának biztosítja a mindennapi pohár tejet. És a dolognak itt még nincs vége. Halmen Balázs projektje valóban téglánként épül, tavaly ősszel például sor került arra a nem mindennapi szafarira, mely erdélyi üzletembereket vitt fel a Kilimandzsáró csúcsára – hogy miért mondom, hogy nem mindennapi, azt a most következő beszélgetésből tudhatják meg: