Kedves hallgatóim, kampányok sodrában élünk. Érdeklődéssel és sokan máris drukkeri hozzáállással figyeljük az amerikai elnökválasztást, amely valóban világjelentőségű; alig telt el a magyarországi népszavazás traumatikus, szégyenteljes kampánya ? és lassan közelednek a romániai parlamenti választások, ezen belül az RMDSZ-ben zajló jelöltállítás sem nélkülözte a kampányelemeket.
De én nem ezekről akarok most beszélni önöknek, hanem a hazai valóság egy sajátos jelenségéről: arról, ahogyan az államelnök jóelőre kampányol. Ha eddig Klaus Iohannis államelnök krónikus némaságát és korlátoltságát kezdtem ki többször, az utóbbi időben őkelme egyre inkább alkalmat ad arra, hogy a nagytermészetű elődjéhez való hasonlóságát is felismerjük.
Klaus Iohannis a választások közeledtével kezd játékos elnökké válni! Próbált ő játszani a homokban közvetlenül a megválasztása után is, a vödröcske-lapátocska szerepében az Én Kormányommal, vagyis hát az ő kormányával, de abból láttuk, mi lett: egy picike techokrata kabinet, amelyiik sok tekintetben még mindig ide-oda tévelyeg, mint szamár a ködben.
Egy ideje a miniszterelnökre, Dacian Ciolosra próbál nyomást gyakorolni azzal, hogy lépjen már be a Nemzeti Liberális Pártba, de a kis erdélyi nem és nem, tartja a szavát, hogy nem alapít pártot, nem lép be pártba és nem indul a decemberi választásokon. Le a kalappal előtte!
Mivel az államfőnek más pártja nincs, hát a Nemzeti Liberális Pártot próbálja valahogy istápolni. Ami erre az eklektikus, összehordott társaságra persze rá is férne, hiszen még a saját maga által megrendelt közvélemény-kutatásokban is rosszul áll. Ráadásul ezt a pártot a minap még nagyobb csapás érte, mint az államelnök dédelgetése: lemondott a legtekintélyesebb, legjobb szervező tagja, társelnöke, Vasile Blaga.
Vasile Blaga, akit következetessége, kitartása miatt az előző államelnök nevezett el bulldognak, a rá jellemző, matrózkocsmákban érlelt finom gúnnyal, kampányok sorozatát nyerte meg, gyakran az előzetes várakozásokkal ellentétben ? mindkét elnök esetében ?, és a legritkábban tolta előtérbe magát. (Igaz, látván kedves döblec fejét, ezt csakis helyesléssel fogadhattuk.) Nyilvánossággal szembeni diszkréciójának okát most megtalálhatjuk a fő vádban is, amelyen lebukott, miután a szálak már jóideje hozzá (vagy mondjuk inkább úgy, rajta keresztül is) vezettek: igen, a kampánypénzek ? és talán, remélhetőleg a választási csalások ? miatt főhet a feje. Mindenesetre, bevallom, nekem mindezek ellenére nem ellenszenves figura, és messze nem csak azért, mert magyar a felesége, azért pedig egyáltalán nem, mert vámtiszt volt.
Nos, miután Blaga valószínűleg végleg politikai vakvágányra került, a sokat vakációzó államfő megkettőzte erőfeszítéseit. A PNL egyedül maradt társelnöke, Alina Gorghiu nemhogy egy kampányt nem tud levezetni, de valószínűleg egy ki mit tud versenyt sem a kisiskolásoknak. Ráadásul Blaga révén, de egyébként is, az úgynevezett liberális pártnak a PDL-szárnya az erősebb a területi lefedettséget, szervezési kapacitást és a szavazói bázist tekintve.
És ezeket még Klaus Iohannis sem pótolhatja, annál is inkább, mert ő maga sem valami népszerű, mondjuk egy népszavazáson legalább annyian szavaznák meg a felfüggesztését, mint a magyarországi népszavazáson bármit, amit a kormány akar. Mindenesetre a Nagy Hallgatag valami eszméletlen fürgeséggel vetette bele magát a politikai aktualitás sűrűjébe. Hogy csak a választásokkal kapcsolatos, kampányjellegű megmozdulásait említsem: 1. Megint üzent Ciolosnak (aki megint hárított), 2. Kijelentette, hogy nem nevez ki olyan miniszterelnököt, aki ellen bűnvádi eljárás folyik, aki korrupt, aki esetében az összeférhetetlenség gyanúja áll fenn, akit elítéltek. Ez rendben is volna, noha a törvény ilyet nem ír elő ? felfüggesztés! ?, ha előírna, talán ő sem lehetett volna államelnök. 3. Bejelentette, hogy már nem akar techokrata kormányt, politikai kormányt akar, ezért nem fog pártfüggetlen miniszterelnököt kinevezni. Ezzel egyedül az a baj, hogy nem azt nevez ki, akit ő akar, hanem azt, akit a választásokon győztes, parlamenti többséget szerzett és kormányozni képes alakulatok majd javasolnak neki; mert ha nem: felfüggesztés!
Látható, hogy államelnökünk egyre inkább átmegy játékosba. Pedig még annyira sem áll neki jól, mint elődjének, különösen, hogy az elődje cinikus könnyedséggel és gátlástalansággal csinálta ? ő meg összeszorított foggal nagy igyekezetében. Érdekes lesz végigkövetni, mit tesz az országgal és magával.