Gergely Tamás legújabb könyvében Vadmalac „a főhős” felmászik egy tölgyfára. Megkérdezi a barátjától, hogy „Elég magasan vagyok?” Aztán kinyújtja a karját, mancsában – bocsánat, a kezében! – „egy papondekliből kivágott” nagy Cével. És azt mondja a barátjának: „Mutattam neked egy kitartott magas Cét! Mint az operában.”
Hát így néz ki a magas C az agitátorok kezében. Mintha csak Bukarestben lennénk, az Egyetem téren, ahol a szereplés lehetőségétől elvakult személyek zászlókat, feliratokat lobogtatnak, tartanak ki jó magasan. És teszik ezt napokon át, amíg végül is elfogy a közönségük. Mert előadás ez is…
De nemcsak a köztéri agitátorok kedvelik a magas Cét. Újabban drámaírók, rendezők is ráfanyarodnak ? mintha a színháznak nem lenne más eszköze arra, hogy mint mondani szokás: tükröt tartson a világnak. Nemrég Rudolf Moca marosvásárhelyi bábos harapott rá a homo sapiens mintájára készült romo sapiens kifejezésre, majd egy kulturális egyesület nevévé tette, amelyik színházi előadásokat kezdeményez szép hazánkban és külföldön a romák helyzetének figyelemben tartása érdekében. Ehhez színházi szerzőket és rendezőket nyert meg ? így például Kincses Rékát és Alina Nelegát -, valamint anyagi támogatókat. Fáradozásainak egyik eredménye a Romo Sapiens című előadás, amely Németországban jött létre, ott is volt a bemutatója, aztán itthon is láthattuk: Bukarestben, az Odeon Szynház stúdiótermében, a továbbiakban pedig Marosvásárhelyen játsszák, majd pedig Kolozsváron. Ez tehát a Moca Rudolf által kitartott magas Cé.
Örvendetes, hogy egy kisebbségi téma ? így a cigány téma is ? a figyelem középpontjába került. Gyergyószentmiklóson, a Kisebbségi Színházi Kollokviumon nem kevesebb, mint négy előadáson jelent meg a roma sors. Közölük az egyik bukaresti előadás ásott a legmélyebbre. Mihaela Drăgan olyasmiket mondott el a roma nők helyzetéről, amit csak belülről lehet látni: azt, hogy már a roma hagyományok is gúzsba kötik a nőket ? a nemzeti vagy faji megkülönböztetések csupán rádupláznak erre. Sajnos, a most látott Romo Sapiens című produkció nem ás ilyen mélyre. Csupán a közhelyeket veszi számba, amelyek alapján nemcsak szép hazánkban, hanem Európa-szerte igyekeznek háttérbe szorítani ? divatos szóval: integrálni ? a romákat. Figyelmeztetésnek hasznos ez a magas C is: rámutat arra, hogy politika szellemi forrása nem más, mint a közhely – de művészi teljesítményként aligha értékelhető.