A három napon át Bukarestben tárgyaló német parlamenti küldöttség vezetője, Günther Kirchbaum arra a kérdésre, hogy a küldöttség miért nem óhajtott találkozni Victor Ponta államfővel, azt válaszolta, hogy Pontának ?más intézményekkel van tárgyalnivalója?. Ami egyértelműen arra utal, hogy Pontának még az Orbán Viktor elleni ? a nagy német tévéadók által is többször sugárzott ? amerikai kirohanása sem sokat használhatott. A német sajtó igénybe vette ugyan a szóban forgó képsorokat, hiszen a kerítést emelő Magyarország ellen a krízis kezdeti fázisában bármi felhasználhatónak tűnt. De ennyi és nem több. Ponta korrupciós ügyei nem merülhettek feledésbe.
Kirchbaum úr azonban nem csak Pontát, hanem a román Parlamentet is bírálta, mivel véleménye szerint az intézmény önnön szabadságának védelme helyett az egyes törvényhozókat védelmezi, s ezzel lehetetlenné teszi a Parlament mint intézmény öntisztulási folyamatainak kibontakozását. Az a tény, hogy Ponta a vele szemben megfogalmazott vádak dacára sem lépett vissza, Kirchbaum szerint is a miniszterelnöki ?tisztségbe vetett közbizalmat? áshatja alá. S természetesen magát a korrupciót is bátoríthatja, hiszen ha a miniszterelnök megengedhet magának nagyobbacska törvénysértéseket, az állampolgár is feljogosítva érezheti magát arra, hogy kisebbecskéket maga is elkövessen.
Kirchbaum Románia schengeni övezetbe való felvételének elutasítását is a korrupcióval indokolta. Igaz, az általa felhozott érv, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy ? Románia csatlakozását követően ? ?egy határőr némi ellenszolgáltatás fejében átengedjen a határon egy migránsokkal tele buszt?, kissé különösnek tűnt, hiszen hónapok óta, sőt e pillanatban is migránsok ezrei léphetik át a schengeni határokat, anélkül, hogy a határőrök ez ellen bármit is tennének. Egyébként éppen a Németország által folytatott bevándorlási politika következtében. Arról nem is beszélve, hogy a schengeni határok őrizetére vonatkozó európai előírásokat maga Angela Merkel Németország kancellárja helyezte önhatalmúlag hatályon kívül. S döntése nem csupán saját országának polgárait, de számos más (Németországnál jóval rosszabb gazdasági helyzetben lévő) államot is súlyosan érintett és érint. Igaz, a hipotetikus román határőrtől eltérően Angela Merkel indítékai homályosak. Az persze bizonyosra vehető, hogy a német kancellár nem maga szándékszik hasznot húzni a dologból, hanem országának próbál kedvezni. Angela Merkel emberiességre való hivatkozásának őszinteségét sem vonhatjuk kétségbe. De miután a román határőr a kenőpénzt zsebre vágta, maga is indokolhatja tettét az emberiesség motívumaival. Sőt, ezek a motívumok adott esetben valóban szerepet is játszhatnak. A korrupció és az emberiesség román embertársaink egy jelentős részének esetében szervesen kiegészítették és kiegészítik egymást. Ezért volt az átlagember számra a román fasizmus és kommunizmus jóval elviselhetőbb, mint a német vagy a magyar. A korrupt hatóságok voltaképpen az állampolgárok közösségét ?szolgálták?, olyan szolgáltatásokat tettek és tesznek számukra hozzáférhetővé (?nemzetiségre való különbség nélkül?), melyekhez az utóbbiak egyébként nem férhettek volna hozzá. S ma sem férhetnének.
Más kérdés, hogy ? amint azt a bukaresti Közösségi Klubban bekövetkezett tömegszerencsétlenség kapcsán a Digi24 tévéadó riporternője megfogalmazta ? a korrupció nem csak életet menthet, gyilkolhat is. (A címbe kiugratott mondat is tőle származik.) A klubbéli tragédiát ugyanis bizonyíthatóan a korrupció okozta. Két okból is.
Egyrészt a rendőrök két héttel a katasztrófa ellőtt ellenőrizték a klub működésének törvényességét. Meg is állapították, hogy az intézmény nem mindenben felel meg az európai követelményeknek (mint utóbb kiderült, gyakorlatilag semmiben sem felelt meg), a megállapítások azonban semmiféle következménnyel nem jártak.
Másrészt az is kiderült, hogy maga a román törvénykezés is hiányos. Képviselőink és szenátoraink ugyanis, akik hajlamosak arra, hogy mindent túlbonyolítsanak, azzal a be nem vallott céllal, hogy az ügyeskedők számára megnyissák a kiskapukat, ezúttal olyan törvényt alkottak, mely 100-nál kevesebb részvevő esetén a működési engedélyhez pusztán egy saját felelősségre megfogalmazott nyilatkozatot is elegendőnek tekint. Így aztán a tulajdonosok a nélkül nyithatták meg a klubot, hogy bárki is ellenőrizte volna a helyiség alkalmasságát. Hogy miképpen születhetett meg ez a törvény, amikor a román állam még egy háziorvosi rendelő megnyitásához is, melynél sokkal kisebbek a kockázatok, masszív családi háttér nélkül teljesíthetetlen feltételrendszert ír elő, rejtély. Vagy mégsem? Talán akadt a Parlamentben néhány ?lobbista?, aki segített.
A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a nyugat-európai parlamentekben, sőt magában az európaiban sem ritkák az analóg lobbitevékenységek, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy azok mögött főként nagy transznacionális vállalatok, és nem kisstílű vállalkozók állnak. Igaz, minálunk jobban kilóg a lóláb, a Parlament tagjai ugyanis itt a közösség érdekeinek védelmezése helyett, amint azt Kirchbaum is megállapította, főként egymás védelmezésével és önnön javadalmazásuk növelésével vannak elfoglalva. Hogyan is hozhatnának átgondolt, az állampolgár érdekeit és testi épségét következetesen védelmező törvényeket?
Sajnos annak, hogy legalább a sajtó egy része fölismerje, miről is van szó, csupán eddig harminc fiatal halála, harmincöt fiatal életveszélyes és ötven súlyos sérülése volt a ?feltétele?.