Minket efféle veszély még nem ?fenyeget?, mi itt, Kelet-közép Európában meglehetősen macsó társadalmakban élünk, a világ más tájain azonban egyre eltökéltebben halad előre egyfajta ? nem anya-, hanem nőjogú ? társadalom (femmiarchátus) kialakulása. A német Phoenix tévé adatai szerint a nők éves átlagban 1 százalékkal növelik az előző évhez viszonyított részvételüket társadalmaink irányításában.
És ez korántsem véletlen. A nők ugyanis, amint azt számos társadalomkutató bizonyítani véli, átlagosan pontosabbak, ambiciózusabbak, érzékenyebbek, lelkiismeretesebbek és nem utolsó sorban kommunikatívabbak, mint a férfiak. Mintha az értelmiségi szakmák is jobban vonzanák őket, mint a férfiakat. Elégséges pusztán végigtekinteni egyetemeinken. A lányok szinte minden szakon nem csak többségben vannak, de messze jobban is teljesítenek, mint a fiúk. Nem csak azért, mert a lányok hamarabb érnek, az egyetemig ugyanis a fiúk már bőven beérhetik őket, hanem főként azért, mert ? mint minden hátrányos helyzetű társadalmi csoportot ? helyzetük a nőket is arra készteti, hogy teljesítményeikkel felülmúlják a domináns csoport (esetünkben a férfitársadalom) tagjait. Akárcsak egykor a zsidók, az örmények, illetve az idegenben élő görögök, szerbek, magyarok? A sor hosszan folytatható.
Persze nő és nő közt sem árt különbséget tenni. A fenti tulajdonságok, amint azt már érintettem, rájuk is csak átlagosan érvényesek. Köztük is vannak roppant racionálisak, ahogyan a férfiak közt is sok érzelmes akad (jómagam is közéjük tartozom). És a nők közt is vannak, akik gyengébben kommunikálnak, ahogyan a férfiak közt is olyanok, akik kitűnő kommunikációs készségekkel vannak megáldva. S az is közismert, hogy vannak férfias nők (elég, ha a csak az elmúlt ötven év két vasladyjére, Margaret Thatcherre, illetve Angela Merkelre utalok), s mintha a férfiak is mindinkább elnőiesednének. A szakemberek a rövid távú gondolkodást inkább a nőkre tartják jellemzőnek, ennek ellenére az ? egyelőre még főként férfiak által kézben tartott ? világpolitika ebben az aspektusban már igencsak ?nőiesnek? tűnik. Bár az is igaz, hogy Thatcher és Merkel is olyan dolgokat kezdeményezett, melyek később az egész világrendszerre nézve súlyos következményekkel jártak. Ilyen volt a thatcheri dereguláció (a piacok szabályozásának megszűntetése), illetve a merkeli bevándorlás-politika. Az előbbit, mivel rövidtávon roppant sikeres volt, s Thatchert az amerikai elnökök is követték, a 2008-as gazdasági válság egyik legfontosabb okaként tartják nyilván. A merkeli bevándorláspolitika megfontolatlansága épp napjainkban kezd bebizonyosodni.
Mindent összevetve: a nők térhódítása magától értetődő és üdvözlendő tény. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Ha megnézzük, mely nők kerülhetnek hatalomra, rögtön kiviláglik, hogy valójában nem annyira a nők térhódításáról, mint inkább elférfiasodásáról van szó. Azaz a világ továbbra is merőben férfias, csakhogy a férfiszerepeket időnként nők játszhatják el. Pedig József Attilával szólva társadalmaink egyensúlya szempontjából létfontosságú lenne, hogy ?mi férfiak férfiak maradjunk/ és nők a nők ? szabadok, kedvesek/ ? s mind ember, mert az egyre kevesebb??
Az persze tény hogy végső fokon mindannyian nőből és férfiból vagyunk összegyúrva. S nem csak az említett politikusasszonyokban fedezhetek fel férfias vonásokat, de számos nő is ?férfiasan? racionális.
Van azonban valami, ami természeti adottság. Én soha nem szülhetek gyereket. És a párom, ha csak nem érzelmi illetve szellemi értelemben (azt gyakorta meg is teszi), engem aligha termékenyíthet meg. Annyira tehát (társadalmi szempontból legalábbis) soha nem válhatunk nővé, illetve férfivá, hogy ezek a természet által ránk ruházott szerepek megfordulhatnának. Minden olyan esetben, amikor effélére sor kerül, a gyermekáldás marad el. E nélkül pedig önmagunk alatt vágjuk a fát, társadalmaink fognak kihalni.
Ilyesmi persze számtalanszor megesett már a történelemben. Ezúttal azonban nem egyik vagy másik népcsoportról, nyelvről, kultúráról van szó, hanem ? ha a jelenlegi globális trendek tartósak maradnak ? az egész emberiségről.