Kedves hallgatóim, az elmúlt két hónapban több helységnevet is írtam egymás alá. De ne aggódjanak, nem tartok most névsorolvasást, csupán néhányat sorolok fel: Szováta, Kászon, Gyergyócsomafalva, Gyimesközéplok, Bálványosfürdő, Nagyszeben, Csíkszentmárton, Homoródszentmárton, Csíkszereda és alighanem még hosszasan folytathatnám a sort, ha minden olyan helyszínt meg szeretnék említeni, ahol Erdélyben az elmúlt két hónapban képzőművészeti alkotótábor működött. Sőt mi több, a témát akár országos méretűvé is tágíthatnám, hiszen a Kárpátokon túl is egyre gyakrabban gyülekeznek a festők, szobrászok, grafikusok, sőt a textilművészek is, hogy a nyári hónapokban ha nem is közösen, de együtt alkossanak. Ezeknek az alkotótelepeknek a megszervezése nagyjából hasonló. Mindenütt akad egy-egy lelkes vállalkozó, intézmény vagy önkormányzat, aki vagy amely vállalja a kezdeményezőszerepet, majd a működtetéshez más támogatókat is megnyer. A művészek meghívásos alapon érkeznek ezekbe a táborokba, ahol egy vagy két héten át nem csupán teljes ellátást, hanem a munkájukhoz szükséges minden eszközt, kelléket is megkapnak, ellentételezésként viszont egy vagy két alkotást ott hagynak a helyszínen, ahol az évek során olyan, egyre változatosabb, egyre gazdagabb gyűjtemények alakulnak ki, amelyeket majd az elkövetkező hetekben-hónapokban-években bármikor meg lehet tekinteni. Ma már nyugodtan kimondható: ezeknek az alkotótáboroknak a haszna többszörös. Az év közben jórészt egymástól elszigetelve dolgozó művészek itt ismerkednek meg egymással, nem egyszer nemzedékek is találkoznak, ugyanakkor részt vesznek azoknak a közösségeknek az életében, ahová érkeztek és ezután a helyi lakosság sem tekint úgymond csodabogarakként az alkotókra. A gyarapodó, változatos és rangos gyűjtemények hozzájárulnak a települési arculat gazdagításához, növelik a turisztikai vonzóerőt és ez a leggyakrabban az alkotótáborok színhelyeként kijelölt szállodák vagy panziók számára igen fontos. És érdekes felfigyelni még egy jelenségre. Az utóbbi időben egyre több műkritikus és fotóművész is jelen van ezeken a művésztelepeken. Az előbbiek nem csupán a végeredményt, hanem az alkotás egész folyamatát végigkisérhetik és így fogalmazzák meg értékitéleteiket, az utóbbiak viszont végig dokumentálják a táborok mindennapjait és ezekből a fotókból tesznek fel a közösségi oldalakra, vagy a sikeres felvételeket utómunkával vagy anélkül beválogatják a különböző fotótárlatok anyagába. Ezek a terjedő-gyarapodó, hírt adó és hírt vivő művésztáborok azonban más társadalmi szempontok alapján is igen fontosak, hiszen önállóan jönnek létre, semmiféle központi szerv nem irányítja őket, a szakmai színvonal, a minőség már egymásra figyelve is biztosított, így végsősoron sikerrel nyilvánul meg a helyi vagy a szakmai közösségeknek az a kezdeményező készsége, amelyet olyannyira várunk és amelyet minden bizonnyal jó lenne sok más területen is megtapasztalni. Ha úgy tetszik, ezek a művésztáborok az önálló gondolkodásnak és szervezőkészségnek azok a szigetei, amelyek bizonyítják, hogyan lehet a gyakorlatban elérni az autonómiát, amennyiben nem hangzatos fogalomként, nem mindegyre előrángatott közhelyként, hanem hétköznapi cselekvésként tekintünk rá.
Fiatalok a jelen birtokában a jövendőt kémlelve
„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz.” Bizonyára sokan ismerik Sándor György humoristának ezt a szomorúan szellemes mondását. Milyen igaz!
Tovább...Üzenet jelennek, jövőnek
Fejedelmek aranya. Uralkodói reprezentáció Erdélyben ez a címe annak az igen látványos, több termet megtöltő tárlatnak, amelyen az érdeklődők több száz korabeli pénzveret mellett kiemelkedő értéket képviselő ötvöstárgyakat és különböző díszfegyvereket is megtekinthetnek.
Tovább...Győzelmi ügyosztály
Egyik kedves barátom ötletét szeretném ehelyt közkinccsé tenni. Szerinte az RMDSZ-nek létre kellene hoznia egy győzelmi ügyosztályt. Az mégsem lehet, hogy a Szövetség csak úgy vaktában, mindenféle rendszer nélkül halmozza a diadalokat.
Tovább...A 176. év
Ma a 176. évébe lépett a Brassói Lapok. A lap története ugyanolyan hányatott sorsot mintáz, mint a brassói magyarságé. 175 éve Bem József úgy döntött, hogy három nyelven indít újságot Brassóban, elsősorban azért, hogy olyan információkat juttasson el a város lakosságához, amelyek az ő látásmódját tükrözik.
Tovább...