Az Amerikai Űrkutatási Hivatal New Horizons nevű űrszondája a héten minden eddiginél közelebb jutott a törpebolygóhoz.
A felvételen olyan magas jéghegyek láthatók, mint a Sziklás-hegység, a Charonon (a Pluto holdján) olyan szakadékok, melyek hatszor mélyebbnek tűnnek, mint a Grand Canyon – írja a NASA. A tudósok különösen meglepődtek azon, hogy a Plutóról teljesen hiányoznak a becsapódások kráterei. Ez arra utal, hogy az égitest mégsem halott jéggömb, hanem geológiai szempontból ma is aktív, felszínét nem az űrtárgyakkal való ütközések alakítják, hanem a belső hő – közölte a kutatócsoport.
John Spencer, a Southwest Kutatóintézet tudósa úgy vélte, ez fordulópontot jelent a Naprendszer szélén más fagyott égitestek kutatásában. Az égitest felszínén látható szív alakú területet a bolygó felfedezője tiszteletére Alan Stern vezető kutató és csapata Tombaugh-régiónak nevezte el. Clyde Tombaugh amerikai csillagász 1930-ban vette észre a Naprendszer szélén keringő fagyott, távoli pontot.
Az űrszondának köszönhetően a tudósok már tudják, hogy a Pluto valamivel nagyobb, mint korábban vélték, átmérője 2,37 millió kilométer és az égitest maga 4,5 milliárd éves.
A kilenc évig tartó, kis híján 5 milliárd kilométeres út után a New Horizons fotóit a marylandi Laurelben, a misszió központjában tették közzé. A tudósok még jobb képeket ígértek holnapra.