A legelterjedtebb magyarázat szerint 1567-ben, a hitújítás korában, János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. István gyergyóalfalvi plébános vezetésével azonban a lakosok fegyvert fogtak hitük védelmére.

A gyülekezőt pünkösd szombatján Csíksomlyón tartották, ahol Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd a férfiak elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, asszonyok és a gyerekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és így vonultak le a Hargitáról, a templomban maradt nép pedig eléjük sietett és együtt tértek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére tettek fogadalmat, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján, elzarándokolnak Csíksomlyóra.

Sokan vannak azonban, akik azt állítják, hogy írásbeli források nem támasztják alá ezt a változatot, e tekintben néhány esztendővel ezelőtt jelent meg Mohay Tamás magyarországi néprajzkutató tollából egy közel négyszáz oldalas, tudományos jellegű könyv, amely sok évtizedes könyvtári, levéltári és más jellegű levéltári kutatások alapján több szempontból elemzi a búcsújárást történetét és arra a következtetésre jut, hogy eredetmítosza az 1770-es évekből származtatható. Keletkezésében döntő jelentőséget tulajdonít Losteiner Leonárd csíksomlyói ferences történész kéziratos történeti munkáinak, valamint a csíkrákosi származású Cserey Farkas bécsi udvari tanácsos szilágykrasznai birtokán tevékenykedő ferences udvari káplán, P. Katona György írásainak. Mohay Tamás szerint a Hargitán le nem zajlott, de az említett két szerző által leírt csata vált azután tovább terjedő hivatkozási alappá a romantika századában. Az írott források kritikáján alapuló könyv azonban nem zárja ki, hogy a népi hiedelemvilággal és vallásos rituálékkal összefüggő búcsú már jóval a tizenhetedik század előtt létezhetett.

Akiket érdekel a téma, azt javasolom, olvassák el a Keresztény Szó azonos című honlapjának archívumában a csíkszentkirályi származású Tánczos Vilmos néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár kiváló elemzését a Mohay könyvről és akkor nem bocsátkoznak semmiféle, katolikus-protestáns hitvitába, hanem közelebb kerülnek a magyarok búcsújárásának lelkületéhez. Az utóbbi években a százezres nagyságrendű pünkösdi búcsút a legnagyobb magyar össznemzeti gyülekezetként tartják számon, de annyi bizonyos, hogy a részvétel elválaszthatatlan az egyéni hittől és a katolikus szentmisétől, amelyet holnap fél egytől maga Jakubinyi György gyulafehérvári érsek cerebrál. Ő az egyetlen meghívott ? mondják a búcsút szervező ferences atyák ? mindenki más egyenértékű zarándok és ezt ne feledjük még akkor sem, ha holnap a média kamerái gyakrabban igyekeznek világi hivatalosságok arcán megpihenni.