Kedves hallgatóim, holnap, pénteken kezdődik a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a MÚRE két napos emlékülése. S ha emlékülés, nyilván kitalálják, hogy az alapításnak vagy valamilyen jelentős epizódjának kerek évfordulójáról van szó. Így is van, a MÚRE ? ahogyan nem csak az újságírók, tehát a szakmabeliek, hanem a közönség is ismeri ? negyed évszázada áll fenn és működik.
Lehet, hogy sokan nem is hallottak róla, vagy éppen hogy hallottak róla nagyon ritka hírekben ? mindazonáltal nemzeti közösségünk egyik fontos intézményéről van szó, olyan szakmai érdekvédelmi, ha úgy tetszik, civil szervezetről, amely mindenképpen hozzájárult a romániai magyar újságírás szervezeti életéhez, s talán szakmai színvonalának emeléséhez is. Legalábbis kezdetben, mondjuk az első évtizedben, mert utána az újságírás külső és belső feltételei, de főleg a technikai lehetőségei forradalmian megváltoztak.
A változások legfőbb oka, a főkolompos maga a világháló, az internet. Amely nem csupán a közlési, de a gondolkodási szokásainkat is átalakította. A világháló segítségével bárki, akármennyi információhoz és forráshoz hozzájuthat, így mindenki saját maga értelmezheti a világ dolgait. A változás ahhoz mérhető, amit a könyvnyomtatás feltalálása hozott ? gondoljuk csak el, ki foglalkozik ma már teszem azt könyvek, kódexek kézi másolásával?… Nagyon valószínű, hogy a nyomtatott sajtó rövid éveken belül ki fog halni, mint a kohászat a hatvanas években, annyira megváltozott az információ elosztásának és feldolgozásának módja.
Ilyen körülmények között, hogy visszatérjünk a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, a MÚRE-nak a huszonötéves alapítási évfordulójára, annál fontosabb a visszaemlékezés a hőskorszakra.
A legnagyobb kihívást az egyesület működési módjának a kidolgozása, törvényes eladminisztrálása, de nem kevésbé a céljainak a meghatározása jelentette. Az előbbiekben, vagyis főleg a bejegyzésben, a törvények közötti kiigazodásban és természetesen a vezetői képességek tekintetében kiemelkedett Hecser Zoltán csíkszeredai gazdasági szakíró kollégánk, ő vette kezébe az ügyintézés terheit, ő volt az első, alapító elnökünk. Éppen csak felsorolásszerűen az utána következő elnökök: Kántor Lajos (két mandátum), Ágoston Hugó, Csép Sándor (két mandátum), Ambrus Attila (két mandátum), Karácsonyi Zsigmond ? a jelenlegi elnök pedig Rácz Éva kolozsvári rádiós kolléganőnk.
Érdemesnek tartom idézni elnökünk egyik gondolatát, abból a szövegből, amit az évforduló alkalmából írt: ?Elvesztettünk huszonöt év alatt egy elnököt, Csép Sándort, több vezetőségi tagot, és számtalan kollégát. Alapítottunk (majd bezártunk) egy Sajtókollégiumot, amelynek végzettjei ma is ott dolgoznak nem csak az erdélyi magyar szerkesztőségekben. Részesei voltunk a Kárpát-medencében ma már unikumnak számító újságíró-képzés elindításának a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. (…) És tagjaink között vannak már olyan fiatalok is, akik értik-érzik az internetes média világát, s tudják, a mocskolódáson túl hogyan fordítható a hasznunkra a közösségi jelenlét.?
És, kedves hallgatóim, hogy a működésből is ízelítőt kapjanak, zárjam ezt a kis megemlékezést szerénytelenül a saját üzenetem soraival: ?Színvonalas szakmai összejöveteleket szerveztünk magyarországi szaktekintélyek, barátaink részvételével; pályázatokat hirdettünk több műfaj-kategóriában; ápoltuk a kapcsolatot a román szakmai szövetségekkel, ugyanakkor aktívan tiltakoztunk a nacionalista megnyilvánulások ellen. Ebbe a közösségiségbe sorolom azt is, hogy együttműködési megállapodást kötöttünk a budapesti MÚOSZ-szal, a Magyar Újságírók Országos Szövetségével, aminek a tartalmában sokoldalú, bár irányában egyoldalú támogatáson kívül eredménye volt az is, hogy azóta erdélyi újságírók/szerkesztők is rendszeresen megkapják a legnagyobb magyar szakmai elismerést, az Aranytollat; a magunk részéről Pro Amicitia díjat alapítottunk kisebbségi törekvéseinket támogató román sajtós kollégáknak.?
Kedves hallgatóim, a MÚRE minden bizonnyal működhetett volna jobban, hatékonyabban. De tiszteségesebben, elkötelezettebben aligha.