A vészhelyzet sok mindent előcsal az emberekből, ilyenkor mutatkozik meg kinek-kinek az igazi arca. Vagy akár a rejtett énje. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sokan megmozdultak és valamit tenni akarnak a járvány terjedésének megakadályozása vagy legalább késleltetése, a kór következményeinek enyhítése érdekében. Még távolinak tűnt a baj, amikor Székelyudvarhelyen közösségbe szerveződtek az önkéntesek, hogy az egyedül élő időseknek segítsenek átvészelni e vészes napokat élelmiszervásárlással, gyógyszerek kiváltásával – egyáltalán azzal, hogy valaki figyel rájuk, nincsenek teljes mértékben magukra utalva, magukra hagyva. Csíkszeredában ugyanezt a városháza szervezte meg – még akkor, amikor a vészhelyzet enyhítéséért hozott kormányzati rendelkezések nem kötelezték erre. Aztán jött a hír, hogy önkéntesek is végeznek hasonló tevékenységet a városban a helyi RMDSZ és a Caritas kezdeményezésére.

De nem csak az egymásra való figyelés, a kétkezi munka, segítség felajánlására találkozunk megindító példákkal, hanem nagylelkű, valóban nagyvonalú, jelentős összegű felajánlásokról is szólnak a híradások. A megye, s egyben az ország egyik legrégebbi karitatív szervezete, az székelyudvarhelyi Rotary Klub két lélegeztető gépet rendelt a városi kórház számára, a két életmentő készülékért összesen több mint 156 ezer lejt fizetett ki, továbbá átutaltak a Pro ORL Alapítvány számlájára 49 650 lejt, amelyből védőeszközöket vásároltak az egészségügyi személyzet számára: overallt, köpenyt, sapkát, lábszárvédőt és kesztyűt. Mint írják közleményükben, tették ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az egyén a legfontosabb, de a közösség jelenti a jövőt. Egy másik székelyudvarhelyi civil szervezet, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) is felhívással fordult a város lakosságához és egy hét leforgása alatt 191 felajánlást kapott, összesen 46 247 lej értékben, ebből a pénzből a székelyudvarhelyi kórházat szeretnék támogatni orvosi eszközök, védőfelszerelések, fertőtlenítőszerek beszerzésével.

Hasonló nagylelkű kezdeményezésről kaptunk hírt a Gyergyói-medencéből is: egyházi és világi intézmények, vállalkozások és önkormányzatok fogtak össze annak érdekében, hogy pénzt gyűjtsenek a gyergyószentmiklósi városi kórház számára. A Portik-Hegyi Kelemen gyergyói főesperes-plébános, pápai káplán kézjegyével ellátott felhívásban adták a kezdeményezők a közösség tudtára, hogy a gyergyói korház és mentőszolgálat megsegítésére hoztak létre pénzalapot, akciójuk címe: „Segítsünk a Gyergyói-medence lakóinak!”. „Ezekben a nem mindennapi időkben nagyon fontos, hogy oda adjunk támogatást, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá. Arra szeretnénk buzdítani Önt, mint jó szándékú és a közösségért tenni akaró személyt, hogy legyen partnere Gyergyó medence főesperességének a járvány megfékezése érdekében létrehozott pénzügyi alap feltöltésében” – olvasható a felhívásban, a gyűjtés célja pedig, hogy „a megváltozott járványügyi helyzetet figyelembe véve a medence kórháza és mentőszolgálata olyan további eszközökkel, és felszerelésekkel is rendelkezzen, amelyek hatékonyabbá teszik az egészségügyi személyzet harcát a koronavírus ellen, biztosítva az alapvető és elengedhetetlen védekezést is.” Mint írják, „Segítsünk egymáson, a helyi egészségügyben dolgozókon, hogy meglegyenek a megfelelő eszközeik a saját, és a mi egészségünk megvédése… érdekében.”

A jó példáknak koránt sincs vége. A pár, fent vázolt kezdeményezés azt bizonyítja, hogy nem csak a hatóságok tudnak tenni kórházaink megfelelő eszközökkel való ellátása érdekében – amint az megtették az utóbbi időben a Hargita megyei önkormányzat és több megyénkbeli helyi önkormányzat is – hanem a civilek, a települések lakói is sokat tehetnek időseinkért, bajba jutott társainkért. Igen, mert a vészhelyzet sok mindent előcsal az emberekből, ilyenkor mutatkozik meg kinek-kinek az igazi arca. Most is kiderült, közösségi összefogás terén nincs nagy baj közösségünkben.