“…Az irodalom élő szövet, mely ? szerencsés népek, közösségek esetében ?hosszú csápokkal nyúlik a múltba, de kortársak nélkül nem értelmezhető. Az nem elég, hogy egy városban élnek írók és költők, attól a városnak még nem lesz irodalma, ahhoz az önálló sejteknek magasabb szervezettségi formába kell rendeződniük. Ez, ha nem is először, és talán nem is utoljára megtörtént. Jelenidőben kimondhatjuk: Várad él” ? többek között ez áll annak az antológiának a fülszövegében, melyet Bíró Árpád, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa jegyez. Ők, azaz az ötösfogat az Élő Várad mozgalom tagjai, akik már két éve próbálják felrázni, energiával és jó élményekkel, gondolatokkal és kérdésekkel feltölteni a nagyváradi közönséget. A város hajdani színes és pezsgő kulturális élete, a nagy elődök löketet is adnak, de néha súlyként is nehezednek a maiakra, azokra, akik a ma élő Váradot próbálják képviselni és megmutatni. Hogyan indult az Élő Várad mozgalom, milyen úton jár, merre tart, erről kérdeztem őket kolozsvári látogatásukkor, melyre a Helikon estek keretében került sor  Gyújtóláng és határpont címmel a Bulgakov Irodalmi Kávéházban február 28-án.