Műsorok

Tuzson Bence, a magyar kormány kommunikációjáért felelős államtitkára nemrég az M1 televízió nyilvánossága előtt fejtette ki, hogy mielőtt a kormány elhatározta, hogy az Országgyűlés elé terjeszti a kötelező kvóták elutasításának jogi feltételeit megteremtő alkotmánymódosítások tervezetét, más európai államok alkotmányait is megvizsgálta. Hasonló kitételekkel több esetben is találkozott. (tovább…)

Azt hiszem, minden újságíró szívének a csücskében van egy olyan hely, ahová szívesen jár, ahová nagy kedvvel tér vissza. Igy vagyok én a csíkszentdomokosi Márton Áron emlékmúzeummal, amelyet közel két esztendőnyi átalakítás, felújítás után holnap délben újra látogathatóvá tesznek. A múzeum azért tér el a szokásostól, mert 2010-ben, a  püspök halálának 30. évfordulóján, nem is akármilyen közösségi összefogás nyomán nyitotta meg kapuit és olyan intézmény vált belőle, amely mind szemléleténél, mind elrendezésénél, mind a dokumentumok bemutatásánál fogva alaposan eltér az országban látható, bármiféle falusi múzeumtól. (tovább…)

Miután a múlt héten Szűz Mária (értsd Nagyboldogasszony ünnepe, a munkaszüneti nap) mentesített a jegyzetírástól, augusztus huszonharmadikáról pedig, erről a lángoló nemzeti ünnepről ahogy eddig, úgy most sem szándékozom megemlékezni – szentelem szertelen észrevételeimet a legújabb hazai történelmi dátumnak, illetve az azt meghatározó eseménynek, az augusztus tizedikei tüntetésnek. Pontosabban megosztom az egy héttel ezelőtt leírt gondolataimat, kiegészítve friss benyomásokkal. (tovább…)

A minap arról olvashattunk, hogy „súlyos vétket ismert be Ferenc pápa”. Nem ő maga követte el, hanem paptársai. Szexuális játékot űztek kiskorúakkal – lelkiismeretesen művelték a pedofíliát. Legalább olyan lelkiismeretesen, mintha miséztek volna. És az eredmény: Pennsylvaniában például a gyermek- és fiatalkorú áldozatok száma meghaladja az ezret. Chilében már öt katolikus püspök mondott le, mert pedofil bűntettek miatt vádolják őket. De Ausztráliában is hatósági vizsgálat indult több katolikus pap ellen pedofília miatt. (tovább…)

Továbbra sincs semmiféle közös nevező az augusztus tizedikei tüntetések és erőszakos cselekedetek, valamint az egyre nyílvánvalóbb rendőri/csendőri túlkapásokkal kapcsolatos értelmezésekben. (Egyetlen “érvet” hallok a brutális, megtorló csendőri intézkedések indoklásaként, hogy a tüntetők meg akarták dönteni a kormányt. Ezt pedig onnan lehet tudni, Liviu Pop, pészédés exminiszter, fődemagóg szerint, hogy “aláírásokat gyűjtöttek a büntetett előljárók ellen”. Éthető? Ha valaki büntett előljárókról beszél, akkor a kormányt akarja megdönteni, és ennyi elég ahhoz, hogy a csendőrök elgázosítsák, gumibottal fejbeverjék, punktum). (tovább…)

Ezzel jellemezhetném a bukaresti Nemzetiben látott első két előadást. Kezdő, fiatal színészek Samuel Beckett öt rövid szövege alapján öt jelenetből álló produkciót alkottak ? a szó szoros értelmében. A színpadi jelenlét volt a fontos, nem a beszéd. A szimbólum-erejű mozgások és helyzetképek. És valami hasonlót produkált a Bukarestben vendégszereplő Szlovák Nemzeti Színház is. A pozsonyiak előadásának címe: A pásztor felesége. (tovább…)

Az Európát mind kínosabb helyzetbe hozó bevándorlási válság fokozatosan rákényszerít bennünket, hogy a kultúrák lényegéről és társadalmi szerepéről elgondolkodjunk. A kultúra-fogalmat a huszadik század második fele óta kerülni illik. Norbert Élias A civilizáció folyamata című alapművében a kultúrát a civilizációval állítja szembe, s csupán a civilizációt hajlandó a modern kor követelményeihez alkalmazható fogalom gyanánt elfogadni. (tovább…)

A Népszabadság megszüntetésének (einstandolás) piaci interpretációira szót sem érdemes vesztegetni, és nincs is olyan komolyan számba vehető nyugati, sőt régióbeli sajtóorgánum, illetve állást foglaló személyiség, amelyik/aki ne a politikai/hatalmi elhallgattatást tekintené reális indítéknak. Lépés az illiberális berendezkedés, a putyinizmus útján. (tovább…)