Műsorok

Miután a táborok a teendőkön testvériesen megosztozva szétverték az ország jóformán teljes intézményrendszerét, egyik az egyik felét, másik a másik felét, a harmadik azt, ami még nyomokban megmaradt, szemmel láthatóan megtalálták a módját a politikai osztály lecserélésének is. A recept nem új, de hatékonyságát növeli a szekuspártok és a szociális háló feltuningolása.

Két héttel ezelőtt a hatalom imposztorairól elmélkedvén megemlítettem, hogyan távolította el Laura Codruta Kövesi és klikkje koholt vádak alapján Tiberiu Nitu főügyészt, hogy az államelnök Augustin Lazart nevezhesse ki helyébe az országos vádhatóság főnökévé. Tulajdonképpen az foglalkoztatott, hogy meddig mehet el a cinikus pofátlanság, a híres román „tupeu” a háttérhatalom részéről.

Az Élet-kalangyákat olvasgatom – Székely Ferenc könyvét. Tizenegy interjút tartalmaz – mélyinterjúkat. Idős költőket, szobrászokat, néprajzkutatókat – az erdélyi magyarság létének feltérképezőit, megőrzőit mutatja be. Azokat, akiknek köszönhetően a jövőben is tudni fognak rólunk – még akkor is, amikor már kivesztünk, illetve a többség jóízűen bekebelezett bennünket.

A hét végét újságíró kollégák, barátok társaságában töltöttem Törökkanizsán. Volt szerencsém részt venni idén is a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete által szervezett riporttáborban. Vajdasági barátaink kétévente szervezik meg a tábort, s eleddig annak minden kiadására a szervezet tagjain kívül Magyarországon és az utódállamokban tevékenykedő magyar újságírókat is meghívtak.

A tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idei zárórendezvényén Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszédét megelőzően Tőkés László is felszólalt. A tábor hagyományaihoz híven és a maga szókimondó stílusában. Minden, amit a romániai magyarság helyzetéről és a 89′ utáni román kormányok nemzetépítő törekvéseiről elmondott, kétségtelen igazság. Az is tény, hogy az utóbbi években, a szociáldemokraták elbizonytalanodásával párhuzamosan a Domokos Géza által életre hívott, majd Markó Béla által tökélyre vitt politikai alkuk esélyei még jelentékenyen romlottak is. Csakhogy az igazság puszta kimondása önmagában még nem jelenti annak elfogadtatását is. Márpedig igazságainkat a román és a nemzetközi közvéleménnyel is el kell fogadtatnunk.

Templomrobbantások, sírgyalázások, külföldiek legyilkolása – újabban ezzel tölti az idejét az emberiség. Most, legutóbb Srí Lankában volt a nagy merénylet. Colombóban, a Szent Sebestyén templomban robbantottak bombát az iszlamisták. De a szigeten lévő más katolikus templomokban, sőt az idegenek lakta szállodákban is robbantottak. És mindez húsvét vasárnapján történt – a Feltámadás ünnepén. A halálos áldozatok száma eleinte 290 volt, aztán 321-re emelkedett. Mert utóbb többen is meghaltak az 500 sebesült közül.

Infans conceptus pro natur habetur, quoties de commodis ejus agitur (a megfogant gyermeket élőnek kell tekinteni, valahányszor a jogairól van szó). A római jog ezen alapelve alapján határozzák meg ma is a legtöbb jogrendszerben azt a pillanatot, melytől kezdve alanyi jogok illetik meg az egyént. Ennek a princípiumnak a meglehetősen szélsőséges értelmezése szerint a megtermékenyített petesejt már rendelkezik a polgári jogok és szabadságjogok összességével, természetesen azzal a megkötéssel, hogy magzat legyen belőle és élve szülessen meg. Márpedig az élethez való jog a legalapvetőbb emberi jogok egyike (már amennyiben lehet a jogok között bármiféle hierarchiát megállapítani).