Óvatos remény

A rendszerváltás tájékán nem csak hittem Európában (hinni ma is hiszek), de valamiféle megváltásban is reménykedtem. Mély meggyőződéssel vallottam, hogy mi, románok és magyarok – előbb-utóbb – egymásra találunk, hiszen sem számunkra, sem számukra nincs más értelmes lehetőség. Legalább hosszú távon. Igaz, ködevő akkor sem voltam.

(tovább…) Continue Reading

Várakozás 1989-2019

„Az időnek soha sincs vége, mindig minden most kezdődik” – írta, mondta Szász János 1999 decemberében. Akkor meg nagy volt az öröm és a remény mindannyiunkban. Az öröm azért, mert nem hittük volna, hogy az a szellemi nyomor, kiszolgáltatottság, amelyben éltünk, egyszer véget ér.

(tovább…) Continue Reading

1989-1999

Nem kenyerem idegen tollakkal páváskodni. Nem néztem tíz évvel ezelőtt farkasszemet a páncélkocsikkal, nem voltam abban az emberláncban, amelyre tüzet nyitottak. De 22-én a rádióban voltam. A magyar szerkesztőségben nagy volt a sürgés-forgás, Mag Péter tűnt fel, megölelt és rögtön leültetett jegyzetet írni.

(tovább…) Continue Reading