Műsorok

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, azaz MÚRE a neve, és mind a betűszó kimondhatósága , mind tartalmi szempontok tekintetében így van ez jól.

A magyarországi önkormányzati választásokon az ellenzék rendhagyó győzelmet ért el, a kormánypártok fontos hadállásokat veszítettek, hiába hangoztatják – ami egyébként igaz –, hogy az összes leadott szavazat tekintetében Magyarország „narancssárga maradt”. A Fidesz, amely jó ideje fölényesen uralta a helyhatóságokat, most a huszonhárom nagyobb város közül tízben alulmaradt. Budapesten pedig áttörés történt, hiszen a kerületek többsége mellett az ellenzék Karácsony Gergely személyében a főpolgármesteri tisztet (és a közgyűlésben az abszolút többséget) is megszerezte – úgy, hogy a nem mindig sportszerű közvetlen ellenfeleken kívül jelöltjeinek le kellett győzniük a Fidesz számára testre szabott, részrehajló választási rendszert is.

Saját nyomorúságunkon nevetünk. Sajnos, ezt nem vesszük észre. Mert ha észrevennénk akkor levetnénk a szemellenzőt és az előadás után jobban körülnéznénk a saját házunk táján, de a szomszédainkén is. Sőt, még az ország háza táját is szemügyre vennénk. Hátha így végre meglátnánk a bajt, amely mindannyiunkat sújt, és amelyre talán még ellenszert lehet találni, orvosolni lehet azt, meg lehet menteni bár egy emberéletet.

Csíkszereda a hazai művészeti élet egyik legpezsgőbb helye. Még akkor is, ha a hirtelen nőtt városkát későn érte el a polgárosodás szele, nem volt hagyománya a művészeteknek. Noha itt élt magányos remeteként Nagy Imre festőművész, s a térségből eredeztetik a Banner Zoltán által a székely festőiskola néven emlegetett – sem helyhez, sem művésztelephez nem köthető, csupán szemléletében és ábrázolásmódjában hasonló – irányzatot, de amelynek másik két jeles alkotója, Nagy István és Márton Ferenc nem itt teljesítette ki életművét.

A Béke Nobel-díjas Nelson Mandeláról mesélik az anekdotát. Néhány évre rá, hogy Dél-Afrika első fekete elnökévé választották ,kérdőre vonta az ország leghíresebb karikaturistáját, Zapirot (eredeti nevén Jonathan Shapirot), hogy miért nem készített még róla egyetlen karikatúrát sem? Elvégre azért ült korábban 27 évet börtönben, hogy lehetővé váljon a hatalmasok tévedéseit vagy félrelépéseit kifigurázni. Hiába tette volna?

Ünnepeljük Székelyföldet! – Ez a mottója annak a Székelyföld-napok elnevezésű rendezvénysorozatnak, amelyet a tegnap Csíkszeredában nyitottak meg Kovászna, Hargita és Maros megye tanácsának elnökei. Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc visszatekintettek az egy évtizeddel ezelőtti indulásra és úgy értékelték, hogy túl vannak a kezdet nehézségein, amikor még a megnevezést is megkérdőjelezték az országos román médiában, felkapva a fejüket magának a térségnek az elnevezésén is.