Műsorok

Nem tűnt fel senkinek, hogy Romániában német származású az államfő és magyar származású a miniszterelnök? Vajon miért kerültek ők a legmagasabb tisztségekbe? Mert őket jobban kézben tudják tartani a nagy-románok? Vagy mert ők – a nagy-románok – nem kívánnak felelősséget vállalni semmiért? Csak vezetnek és irányítanak a függöny mögül… a háttérből? Gondoljuk tovább!

Kádár Jánosnak tulajdonítják a címül írt kijelentés fordítottját: Aki nincs ellenünk, az velünk van, mondván, hogy visszájára fordította a Rákosi-korszakban dívó Aki nincs velünk, az ellenünk van mondatot. S abban az időszakban, a proletárdiktatúra korában ez nem egy egyszerű kijelentés volt, hanem politikai véleménynyilvánítás, és egyben felhívás, parancs az osztályellenséggel való leszámolásra, a hivatalos kurzusba való betagolódásra.

2016-ban a Suhrkampf Verlag kiadásában az Amazon.de-n (német fordításban, eredetileg angolul látott napvilágot) megvásároltam egy könyvet. Főként az alcím miatt, mely így hangzott: „Az elveszített bizonyosság keresése.” Engem voltaképpen a kérdés természettudományos aspektusai érdekeltek (lásd határozatlansági reláció!), de úgy véltem, hogy bizonyos vonatkozásokban Ulrih Beck is eligazíthat.

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is.