Ki korán kel, álmos? – Közmondások nyomában

Ma néhány ismert közmondás kerül nagyító alá. Mielőtt kiderülne, hogy pontosan melyek azok, felhívnám a figyelmet egy gyakori jelenségre, mégpedig a nagyvárosi argóban és az ifjúsági nyelvben használt meghökkentő, tréfás célzattal kiforgatott közösségi intelmekre, amelyekben közmondásfoszlányok rejtőztek el. Ezúttal a Nyelvművelő szótárban található példák közül sorolnék fel néhányat: „Ki korán kel, álmos.” „Aki másnak vermet ás, az sírásó.” „A jó bornak is kell cégér.”

(tovább…) Continue Reading
Szövegkovács

Bűnbakkeresés

Az utóbbi pár esztendőben azt hittük, hogy Marosvásárhely véres márciusának és Kolozsvár Funar-korszakának hangulata már a múlté, sokunk számára csupán egy rossz emlék. Marosvásárhely nagyon nehezen heverte ki az etnikumközi összecsapás emlékét, a városban járva hosszú évekig az volt az érzésem, hogy az emberek nem tudnak vagy nem mernek egymás szemébe nézni, többségük lesütött szemmel járt az utcán. És élénken emlékszünk Kolozsvár román jellegének harsány hangsúlyozására, a magyarellenes megnyilvánulásokra.

(tovább…) Continue Reading
Vélemény

Maigret, aki megért

 „Az egyes esetek nem annyira problémák, amelyeket meg kell oldani, mint inkább drámák, amelyeket meg kell érteni” – olvasom Schauschitz Attila kiváló esszéjében, a Maigret nyomán a világ-ban a Georges Simenonról szóló John Raymond-idézetet. És megértem, miért szeretem én annyira Simenont.

(tovább…) Continue Reading
Vélemény