Műsorok

Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz. Egyre gyakrabban ötlik fel bennem az ismert viccbéli mondat.

Kedves hallgatóim, egész héten Csíkszeredában már minden a holnapi, pünkösdszombati búcsúról szólt. A városgazdák mintegy háromszázezer zarándokra számítanak, akik autóbuszokkal, személygépkocsikkal, vonattal, gyalogoson, lóháton, egyénileg vagy kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a város lakossága szombatra megtízszereződik és nagyon sokan még vasárnapra is itt maradnak.

Kedves hallgatóim. Néhány óra múlva szülővárosomban, Nagyszalontán fogom bemutatni legújabb könyvemet, amelyiknek a címe: Szerelem, Szeku, idegméreg. Ehelyt azonban nem a saját írásomat szeretném reklámozni, hanem az esemény apropóján fogalmaznék meg néhány gondolatot a könyvbemutatóról, mint műfajról.

Május minden esztendőben a családok hónapja. Kezdődik Anyák napjával és záródik a Gyermeknappal. A két csodálatos ünnep mértani közepébe pedig beékelődik a Család Nemzetközi Napja, amelyet május 15-én tartunk.

Nagyon vegyes összetételű, Európa nyugati és keleti országaiban élő kisebbségi újságírókból álló csoporttal jártam a hét végén Hargita megye nyugati és keleti peremén.

Azon gondolkodtam, hogy elbeszélgethetnénk a történelemmel meg az irodalommal.
„Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?” – mondta Markó Béla az idei csíkszeredai könyvvásár megnyitóján; a szöveget a Transtelex közölte.