Műsorok

Közeledett a születésnapom, én meg egyre szomorúbb lettem. De valahogy „kívülről”, pontosabban egy olyan belső térből, amelyről csak annyit tudok, hogy létezik. Kiújult az asztmám, fulladoztam, reggelente felkeltem, aztán visszafeküdtem, napközben is le-leesett a fejem.

Annak ellenére, hogy néhány óra múlva indul a párizsi nyári olimpia megnyitó ünnepségének a közvetítése, minden bizonnyal ma, pénteken, koraeste, 18 órakor is nagyon sokan gyűlnek össze a Csíkszeredai Megyeháza Galériában, ahol a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor huszadik, jubileumi megrendezésének a közös tárlatmegnyitóját tartják.

Hárman érkeztek a teraszra, már kissé kapatosan, amit hangos beszédük is jelzett. Nagy volt a forgalom, gondoltam, hogy amíg odakeveredik egy pincér viszek nekik étlapot.

Egyre inkább eluralkodik az elmélet, miszerint az ember háborúzó lény, és hogy kizárólag ennek a tulajdonságának köszönheti fennmaradását. Az elmúlt évtizedben több kutatás jelent meg a háború pozitív civilizációs mellékhatásairól.

Tegnap vettem halálhírét, holott a szomorú esetről még csütörtök este értesülhettem volna, ha követem az egyik regionális portál híreit. Így csupán tegnap szembesültem a hírrel, hogy elhunyt az egyik volt tanárom.

Múlt csütörtökön, a romániai színészekről készített fényképeit állította ki. Évtizedek óta dolgozik ezen a projekten, Coca Bloos-tól Mariana Mihuțig és Victor Rebengiuctól Marcel Iureșig sokakról készített portrét, és a fényképek nagyon jók. Simion Buia jó fényképész, érzéke van ahhoz, amit lát.

Változnak az idők… Ezzel a szófordulattal kezdte bevezető beszédét a Sapientia Egyetem nagy előadótermében Konrád Judit, a Csíkszeredai Megyei Sűrgösségi Kórház menedzsere a nyolcadik Kórháznapokon, Erdély egyik legnagyobb egészségügyi rendezvényén.

Misut a nyolcvanas évek második felében ismertem meg. Hogy mi volt a vezetékneve, azt sohasem tudtam, de nem is volt szükség rá, ő egyszemélyes és egyszavas intézmény volt a legkegyetlenebb romániai hiánygazdaság idején. Rokonszenves, bőbeszédű, könnyen barátkozó ember volt, aki hamar felismerte a kapcsolati tőke értékét, s kellőképp talpraesett ahhoz, hogy azt a maga javára kamatoztassa is.

Sokan panaszkodnak: Európát újra elrabolták. Európa elrablása nem új keletű. Korábban, már a II. világháború után mutatkoztak az Európa elleni merénylet jelei.