Magyari Nándor László

Csatát veszített, de ? legalábbis látszólag ? a választásokat követő alkudozások, kompromisszumok és keresztzsarolások, stb., következtében, olyan helyeket nyert el az RMDSz a szórványnak mondott vidékek (valójában maradvány, reziduális) önkormányzataiban, melyekről aligha mert álmodni a választási eredmények láttán. (tovább…)

Orbán újabb kétharmada végzetesen megváltoztat(hat)ja Magyarország, sőt az egész magyarság sorsát, és meglehet, ez volt az utolsó lehetőség, hogy ? bármennyire is a hatalom fele lejtett a mezőny ?  demokratikus úton leváltható legyen ?a rendszer?. Véget ért egy éra, még akkor is, ha a folytonosság látszik. Valami új jön, és ami jönni fog, az nagy valószínűséggel, a nyílt és fölvállalt diktatúra lesz, amit a vezér be is jelentett elhíresült ?elégtételt veszünk?, mondásával. (tovább…)

Ítéletet hozott a kolozsvári táblabíróság, minden bizonnyal igazságtalant (még jó hogy csak alapfokon), de legalábbis indokolatlanul aránytalant, amikor Horváth Annát több mint két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Az ügy, minden bizonnyal, még sokáig foglalkoztatja majd a rommagyar közvéleményt, és fordulatokat is tartogat. (tovább…)

Lassan lecseng a NB-t az EU-ból kiléptető referendum első ? és minden bizonnyal legdöbbenetesebb, legsokkolóbb ? szakasza, amelyben a piacok, midenenekelőtt a pénzpiacok beárazták a kilépést, a brit bankok és a font több, mint tíz százalékpontot esett, az Euro is valamennyit, és a tőzsdei cégek részvényei is zuhanórepülésbe kezdtek. (Hogy ezek a fejlemények mennyire tükrözik a valós gazdaság dinamikáját, sőt a globalizált világpiacon szereplő cégek reális értékét, az nagyon is kérdéses, mert könnyen lehet, hogy csak a spekulánsok virtuális játszmájának állását adják vissza. (tovább…)

Mondhatni, business as usual, minden a maga útján halad a politikában, csak a globális fölmelegedés okozta márciusi tél (?) zavar bele az ügymenetbe, pedig dehogy. Semmi nem az, aminek lennie kellene, és a perspektíva, a be-, és főként a kilátások ködösek, mit ködösek, egyenesen sötétek. Igen a perspektíva ? azaz a perspiciere, az át- és előreláthatóság ? hiánya, jellemzi a politikát, annak minden bugyrát és szegletét. (tovább…)

A rendszeres időközönként megtartott helyi jellegű választások rengeteg és nagyon szerteágazó területen fejtenek ki hatást a helyi közösségekre, és végső soron az egész társadalomra,  megmutatják, azt is hogy hol tart ma, és azt is, hogy merre veszi irányát. A választások (nagymértékben vagy egy kicsit) mindig egy-egy szakasz végéről és egy új kezdetéről szólnak, nem érdemes eltúlozni ezt a gyakran hangoztatott tényt, viszont elhallgatni sem érdemes, hiszen életbevágó momentumok az ilyenek. (tovább…)

Grexit után és/vagy helyett brexit jön. Alig több, mint két nap múlva tudni fogjuk, hogy mi az eredménye a brit népszavazásnak, és azt is, hogy lesz-e brexit vagy valami más jön. Hiszen, ha Nagy-Britannia marad az EU-ban, akkor is megváltozik nemcsak a szigetország státusa, de már az unió sem lesz többé az, ami volt, egy erős, három lábon álló ezért kibillenthetetlen szövetség, melynek a britek egyik fő támaszpontjai, és hajtómotorjai voltak az elmúlt negyven esztendőben. (tovább…)

Túl azon a ?szokatlan? fejleményen, hogy saját pártcsaládjához képest vetélytárs politikai párt rendkívüli kongresszusán teszi tiszteletét, valójában mutatja föl hódolatát, a Fidesz itteni fiókpártjának elnöke, gesztusa mellett, szövege is problémás. Legalábbis a józan ész, a reálpolitikai, sőt a médiapolitikai megítélés, a gyakorlat és a szimbolikus politizálás szempontjai szerint is ellentmondásos, nehezen értelmezhető. (tovább…)

Izgalmasra sikeredett, holott vállaltan unalmas kellett volna legyen, a Fidesz itteni fiókpártjának ülésén elmondott elnöki beszéd, a vezér, nyilvánvaló manipulatív szándékkal úgy tett, mintha csak egy rutinfeladatot látott volna el beszámolójával, mert be kellett számolni, mert a politikai helyzetértékelés szokás.

Úgyszolván van néhány pikantéria (hogy ne mondjam anomália) abban, (tovább…)

Elképzelni is nehéz, hogy miféle csodának kellene történnie ahhoz, hogy a régi, hagyományos politikai pártok képesek legyenek magukat megreformálni, úgy a saját doktrínájuknak (ha úgy tetszik ideológiájuknak). Az ideológiák maguk is leegyszerűsítő ábrázolásai és magyarázatai a komplex társadalmi valóságnak, hiszen csak egyik vagy másik politikafilozófiai nézetrendszer szempontjai szerint hajlandók végiggondolni és kommunikálni mondandójukat, viszont egyfelől helyet hagynak más interpretációknak és magyarázatoknak, ugyanakkor sokkal összetettebbek, árnyaltabbak a ma divatos összeesküvés-elméleteknél, (tovább…)

A politikacsinálás posztmodern ? de sok más poszt-al kezdődő jelzővel is illethető ? populista szakasza, melyben élünk, stílusát tekintve allegorikus diskurzusok sorozata. Vagyis egy dolgot mondanak a politikusok, és más dolgot kell érteni alatta, ha el akarunk igazodni, ha értelmet akarunk tulajdonítani a politikacsinálás folyamatának. (tovább…)