Farkas-Ráduly Melánia

November 20-án a világ egyik legrangosabb elismerését, a Nobel-díjat ünnepelték és a friss magyar irodalmi Nobel-díjas írót, Krasznahorkai Lászlót köszöntötték Svédország budapesti nagykövetségén. A díszvendégek között volt a 2023-as fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas biokémikus, Karikó Katalin is, így az esemény a két Nobel-díjas első személyes találkozásának is teret adott.

November 11-én volt a Márton-nap, tegnap az Erzsébet nap, közeledik a Katalin-nap, míg november végén az Andrások ünnepelnek, mi pedig minden évben igyekszünk felköszönteni őket. Legtöbbször azonban nem is sejtjük, milyen szokások, hiedelmek fűződnek egy-egy névnaphoz.

Ezen a héten két jeles napot is ünnepelünk. November 13-án, azaz ma van a magyar nyelv napja, majd két nap múlva, november 15-én lesz a magyar szórvány napja; a szabályzat szerint mindkét megnevezést csupa kisbetűvel írjuk.

November 9-én lesz az európai feltalálók napja, amikor a hétköznapi életünket behálózó tudományos és technikai vívmányok kapnak főszerepet; magát a megnevezést csupa kisbetűkkel írjuk.

Könnyed hangulatban szeretném zárni az októbert, ezért olyan témát választottam mára, amely mosolyt csalhat az arcukra. Néhány világnapot ragadok ki, előbb viszont felvázolom, hogy mit is takar a megnevezés. Egy évenként ismétlődő évfordulóról van szó, amellyel a kezdeményezők felhívják a figyelmet valamilyen globális problémára, mozgósítják az embereket vagy épp megemlékeznek valamiről.

Ma a zenés, énekes, táncos vígjáték, az operett lesz a főszereplő. A kifejezés forrása az olasz operetta, az opera (‘dalmű’) kicsinyített alakja.

Ma az első magyar regény szerzőjéről, Dugonics Andrásról lesz szó, aki két nap híján kétszáznyolcvanöt éve, 1740. október 18-án született Szegeden. Ősei dalmát kereskedők voltak, a török kiűzése után telepedtek a Tisza-parti városba. A piarista szerzetes, író, egyetemi tanár egyébként a nyelvújítás terén is maradandót alkotott, ráadásul szembeszállt a kalapos királyként is emlegetett II. József 1784-ben kihirdetett nyelvi rendeletével, miszerint a latin helyett a német lett a hivatalos nyelv Magyarországon.

A múlt heti részben a szív és a magyar népmesék voltak a főszereplők egy-egy jeles nap kapcsán, ma a zenétől indulunk útnak. A miért megválaszolásáért visszakanyarodom a hónap első napjához, azaz október 1-jéhez, amelyet az amerikai hegedűművész, karmester, Yehudi Menuhin kezdeményezésére, 1975-ben nyilvánított a zene világnapjává az UNESCO Nemzetközi Tanácsa. Magát a megnevezést csupa kisbetűkkel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, ünnep, időszak, történelmi esemény nevét. Ezen a napon lehetőséget kapunk felidézni a zeneművészet legnagyobb alakjait, és egyre jobban megismerhetjük a különböző kultúrák zenéit.

Nyelvi rovatunk mai részében a szívről és a magyar népmesékről lesz szó. Noha elég furcsa párosítás, mindkettőnek köze van ehhez a héthez.

Ma néhány ismert közmondás kerül nagyító alá. Mielőtt kiderülne, hogy pontosan melyek azok, felhívnám a figyelmet egy gyakori jelenségre, mégpedig a nagyvárosi argóban és az ifjúsági nyelvben használt meghökkentő, tréfás célzattal kiforgatott közösségi intelmekre, amelyekben közmondásfoszlányok rejtőztek el. Ezúttal a Nyelvművelő szótárban található példák közül sorolnék fel néhányat: „Ki korán kel, álmos.” „Aki másnak vermet ás, az sírásó.” „A jó bornak is kell cégér.”