Demény Péter

Túlságosan együgyűek lettünk. Mindenki határozottan jobb- vagy baloldali, és ezt fennhangon hirdeti is; sokan azzal kelnek, hogy mindenkit meg kell…

Két színházi ember beszélget a Matca podcastjában, s az egyikük felveti, hogy a szórakozás nálunk a röhögést jelenti, ezt 89…

Olvasom Halász Anna és Szász János szövegeit az Új Hét honlapján, és hirtelen rájövök, miért szeretem őket annyira. Azért, mert…

Hétfőn Kolozsvárról Váradig, az után Pestre vezettem, tegnapelőtt pedig Pesttől Szebenig – volt időm, hogy egyedül legyek. Egy idő után…

Imádok tanítani. Az a dinamika, amely ideális esetben létrejön a beszélgető tanár és a diákok között, mindig érdekelt és betöltött,…

Időről időre visszatér az életembe a rovar. Egyetemista koromban, még Kolozsváron, a hangyák tették tönkre az életemet: bemásztak még a…

A közhelyek mindig történetekkel elevenednek meg. Az élet csupa véletlen – ez bizony ordas nagy közhely. Ez a bekezdés azonban:…

Láttam egyszer egy tévéinterjút, Kumin Viktória beszélgetett egy újságíróval (szégyen-gyalázat, ez utóbbi nevére nem emlékszem), aki találkozott Graham Greene-nel. Egy…

Valamelyik nap egyetemi óráimra készülvén Nádasdy Ádámot hallgattam, aki arról is beszélt, hogy Shakespeare mindig komikus szereplőket is alkalmaz még…

Hogy az idő relatív, azt mindenki tudja. Én például kétszer megyek tönkre egy utazás alatt: előtte és utána. Előtte, mert…

Furcsa jelensége a szervezetemnek, hogy ha ideges vagyok, dallamok kezdenek dúdolódni bennem. Jól hallják: dúdolódni, én ugyanis azon igyekszem, hogy…