Alighanem honatyáink a napokban elfogadott pásztortörvénnyel bevonulnak a jogalkotás nemzetközi szakirodalmába. Síkvidéken egy, dombvidéken kettő, hegyvidéken pedig három kutyája lehet a nyáját terelgető pásztornak, mivel ha több eb csaholja körül a juhokat, akkor azok már veszélyeztethetik az apró- és nagyobb vadakat.
Legalábbis ezt hozták fel legfontosabb érvként a vadászok sugallatára, akik addig lobbiztak, hogy immár kutyafalka nélkül hagyhatják a pásztorokat. Akik, persze, nem tűrik szó nélkül a kutyafosztást: jövő héten állítólag Bukarestben tüntetnek és elképzelhetőnek tartom, hogy néhányszáz juhot is behajtanak majd a parlament elé. Mert ne gondoljuk azt, hogy a pásztorok olyan elesettek és nem képesek önmagukért kiállni.
Minden év késő őszén a törcsvári kastély alatt és környékén rendezik meg azt a napos két juhászünnepet, ahová a pásztorok alászállnak a hegyekből és füstölt sajtokkal, fenyőfakéregbe csomagolt túróval, különböző szárított húsokkal várják a nagyközönséget és két alkalommal jómagam is elbeszélgettem ugyanazzal a pásztorral, hadd lássam hogyan él. Két gyermekem van ? mondotta ? és úgy gondoltam, hogy mindkettőnek házat kell építenem, két éve fogtam neki és az idén be is fejezem mind a kettőt. Nézze csak meg, ott Moeciu de Sus-ban, azaz abban a községben, amely sajtjáról országos hírű. Meg adta a házszámokat, meg is néztem és nem házakat, hanem panziószerű villákat láttam abban a gyönyörűszép természetes környezetben, amelynek sokan a csodájára járnak.
De találkoztam én gazdag román pásztorral a Fekete-Körös menti Gyantán is. Miközben a magyar falu haldoklik, a fiatalok elköltöztek és az idősek az egykor gazdagon termő földek megművelését felhagyták, addig a nyájait nem terelgető, hanem másokkal terelgettető pásztor szépen vásárol-vásárolgat és azt rebesgették, hogy helyenként már egész utcarész az övé. És még jónéhány példát tudnék felhozni a Székelyföldről is, hogy a pásztorok nem annyira szegény emberek, mint ahogyan gondoljuk.
Érdemes lenne egyszer meghallgatni egy közbirtokossági vagy községi pásztorfogadást, mert akkor kiderülne, hogy havi járandóságával jóval elhagyja nem csupán a térségre jellemző minimálbéreket, hanem mondjuk a tanári fizetéseket is. És persze, a vadászokat, illetve a vadász társaságokat sem kell sajnálni. A sokat hangoztatott sportszenvedély itt is szoros összefüggésben van a kilövési engedélyek körüli pénzszerzéssel, aki pedig eljut egy-egy vadászati kiállításra, ott megláthatja, hogy a vadászat bizony továbbra is nagyúri huncutság.
Szóval szegény kutyák feje fölött leginkább a pénzérdekek csapnak össze és ha már pásztortörvényen törték fejüket a honatyáink, akkor inkább arra kellett volna gondolniuk, hogy törvénnyel kötelezzék a pásztorokat a kutyáik beoltására és tetemes büntetéseket helyezzenek kilátásba abban az esetben, ha juhaikkal nem egyszerűen átvágnak az országutakon, hanem kilométereken át menetelnek az aszfalton. Ez utóbbiról az autókból kiugró külföldiek ugyan remek fotókat készítenek, hiszen hasonlót nem látnak sehol Európában, viszont jónéhányan hunytak már el a a juhok okozta közlekedési balesetekben.
Egy szó mint száz: úgy látom, az elfogadott pásztortörvény betartásának semmi esélye, de már az se kutya, hogy az ősrégi hazai mesterség egyáltalán szóba került az ország házában.