A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az idén szervezte meg Bácsfeketehegyen hetedik alkalommal Kárpát-medencei riporttáborát. A táborozó újságírók A multikulturalizmus mint érték a Kárpát-medencei magyar sajtóban elnevezésű szakmai tanácskozáson is részt vettek.
Máriás Endre, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke elmondta, a riporttábor megszervezése mellett fontosnak tartották azt, hogy a Kárpát-medence különböző területeiről érkező kollégákkal közösen egy szakmai tanácskozást is életre hívjanak. Mint hangsúlyozta, a multikulturalizmus különösen fontos téma azok számára, akik többnemzetiségű környezetben élnek és dolgoznak.
A szakmai tanácskozáson a Kárpát-medence különböző régióiban dolgozó magyar újságírók osztották meg tapasztalataikat a kisebbségi sajtó helyzetéről, valamint arról, miként lehet a saját közösség szolgálata mellett kapcsolatot teremteni a többségi nemzettel és más kisebbségi közösségekkel.
Klemm József a délvidéki tapasztalatokból kiindulva arról beszélt, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei többnyelvű és többkultúrájú környezetben élnek, ezért a kisebbségi sajtónak ebben a közegben kell megtalálnia a helyét. Hangsúlyozta, hogy önmagában több kultúra egymás mellett élése még nem jelent valódi interkulturalitást: ahhoz arra is szükség van, hogy a közösségek megismerjék egymást, kapcsolatot tartsanak fenn egymással, valamint kultúrájuk kölcsönösen hasson egymásra. A kisebbségi média szerepéről szólva kiemelte, hogy annak elsődleges feladata saját közösségének szolgálata. Olyan témákkal kell foglalkoznia, amelyek közvetlenül érintik a közösséget, és úgy kell feldolgoznia az általános társadalmi kérdéseket is, hogy azokban a magyar közösség felismerhesse saját lehetőségeit és az őt érintő veszélyeket. Ez ugyanakkor Klemm József szerint nem jelenthet bezárkózást. A kisebbségi sajtónak olyan „háznak” kell lennie, amelyben saját közössége otthon érezheti magát, miközben az ajtók nyitva maradnak más közösségek felé is – mondta.
Klemm József több évtizedes szakmai tapasztalatairól is beszélt, hiszen hosszú ideig dolgozott a Vajdasági Rádió és Televízióban, később vezetőként is. Felidézte, hogy az intézmény tizenhat nyelven készített műsorokat, ez azonban önmagában még nem tette valóban multikulturálissá a közmédiát. A legnagyobb kihívást szerinte az jelentette, hogyan lehet átjárást teremteni a különböző nyelvű szerkesztőségek között, hogy az egyik nemzeti közösség témái a többi közösséghez is eljussanak.
Somogyi Szilárd a felvidéki tapasztalatokat ismertetve arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiában a multikulturalizmus és az interkulturalizmus sokszor elsősorban a magyar közösség irányából működik a szlovákság felé. A magyar közösség könnyebben befogadja a többségi kultúra elemeit, miközben fordított irányban ez jóval kevésbé érzékelhető. Mint mondta, a pozsonyi országos médiába különösen nehéz eljuttatni a felvidéki magyar közösséget érintő ügyeket. Ennek egyik okát abban látja, hogy a magyar politikai képviselet hiánya miatt nehezebbé vált olyan fórumot teremteni, amely automatikusan felkelti az országos szlovák sajtó érdeklődését.
Az erdélyi tapasztalatokról beszélve Brassó példáját emeltem ki, ahol történelmileg szászok, magyarok, románok éltek együtt. Rámutattam arra, hogy a városban idővel olyan közeg alakult ki, amelyben természetessé vált a többnyelvűség és a másik kultúrájának tisztelete. Ennek egyik alapja, hogy a város lakói közül sokan mindhárom nyelvet beszélték, így a különböző nemzetiségű emberek közötti kapcsolattartás a mindennapok természetes részévé vált.
Általános következtetés az volt, hogy az interkulturalitás az újságírók számára különösen nagy értéket képez, hiszen aki ismeri a mellette élő közösségek nyelvét, kultúráját, könnyebben betekintést nyer azok gondolkodásába, életérzésébe és mindennapjaiba. Az interkulturalitás közép-európai érték!
