Emlékiratában Vas István két nevet említ mindig pozitív kontextusban: a Berda Józsefét és a Tersánszky Józsi Jenőét. Ők ketten, mondja, soha semmilyen galádságban nem vettek részt, az antiszemita őrjöngés meg sem érintette egyiket sem. „Visszatekintve, be kellett látnom, hogy a közvetlen közelünkben keletkezett új hatalom fegyverekkel fedezett hiedelemvilága olyan fenyegető fertőzet volt, amelynek nyomait viselte – ha eltekintek az érintetlenség olyan tiszta kivételeitől, amilyen Tersánszky volt vagy Berda József – mindenféle szellemi magatartás, nemcsak az uralomra törő gyűlölet és nemcsak a fürge vagy óvatos mimikri, de a dac és az ellenállás sem maradt egészen mentes tőle.” – írja Vas.
Furcsa módon azon már nem mereng sokat, hogy vajon mi lehetett ennek az oka. Elvégre a kor sokak mentsége – az övék is lehetett volna.
Berda homoszexuális volt, ez bizonyára eleve a perifériára sodorta, s gyakorlatilag egész életében nyomorgott. Ágyrajáró volt, egy öregasszonynál aludt, a nénivel egy szobában. Ő tehát eleve „kint” létezett, a tömeg aljasságaitól érinthetetlenül. Igaz viszont, hogy több meleg ismerősöm is van, aki elvakult és meggyőzhetetlen Trump-rajongó.
Tersánszky a világ bohémja volt, egészen váratlan reakciókkal. Réz Pál meséli, hogy amikor előadta neki a Viszontlátásra, drága passzusait, akkor az író a térdét csapkodta, úgy röhögött. Aki ennyire mentes a hiúság csapdáitól, az egyéb jótettekre is képes. De ha román szavakat emlegettek (Réz Aradon, Tersánszky Nagybányán született), akkor is bámulatos jókedvre tudott derülni. Szóval ő is eleve máshonnan nézte a világot.
Érdekes azonban, miért kell máshonnan nézni a világot, hogy az ember normális maradjon, és ne gondolja úgy, hogy valaki megölendő, pusztán mert zsidónak született. A Tóték Cipriáni professzora jut eszembe, aki kijelenti: „Manapság, asszonyom, aki egy cipőre rá meri mondani, hogy cipő, arra viszont én merem rámondani, hogy beteg.” A normalitás, sok harcos keresztény harsogott normalitása, saját maguk számára lett a legabnormisabb. És még el is magyarázzák, hogy miért.
Berda különben kocsmárosoktól-vendéglősöktől-pékektől kért támogatást, állítólag a következő szöveggel: „Itt a szerda, megjött Berda!” Ez sok igaz keresztényt fintorgásra késztet. Ők ugyanakkor szívükre tett kézzel szavalják naponta a gyűlölet igéit.
Ez a két ember viszont hű maradt ahhoz, hogy ők emberek, akik nem akarnak másokat legyilkolni. Mindannyiunk példaképei lehetnének, bármit is gondolunk róluk és a világról.
