Ma kivételesen nem egy közelgő jeles napról, hanem az idegenszerűségekről, vagyis a barbarizmusokról lesz szó.
Mit takar ez a kifejezés? Tágabb értelemben olyan nyelvi kifejezőeszközöket, amelyek nem az adott nyelv sajátos, belső, történetileg kialakult törvényeit, hanem egy más, idegen nyelv jellegzetességeit tükrözik. Szűkebb értelemben a szakemberek idegenszerűségnek tekintik azokat a szókapcsolatokat, amelyek magyar elemekből állnak, de idegen mintára, idegen gondolkodásmódot követve jöttek létre.
A Nyelvművelő kéziszótár szerint egyebek között „idegenszerűség a született igenév a férjes asszony -né képzős asszonyneve és leánykori neve között”. Például: Nagy Jánosné, született Kiss Róza. Ugyancsak idegenszerűség és emiatt kerülendő is az egy határozatlan névelő az ilyen és ehhez hasonló mondatokban: Kovács egy kiváló szervező. Helyette ez ajánlott: Kovács kiváló szervező.
Felvetődhet a kérdés, hogy mikor és honnan kerültek az idegenszerű formák a magyar nyelvbe… Az elmúlt századokban előbb a latin, majd a német nyelvből szivárogtak át, a II. világháború után pedig az orosz nyelv hatása volt erőteljes. Jelenleg az angol nyelv befolyása érezhető.
A mai részből nem maradhatnak ki a frazeológiai, vagyis az állandó szókapcsolatokban, szólásokban előforduló idegenszerűségek, amelyek nyelvtanilag három csoportba sorolhatók. Vannak igés kifejezések, például a jól néz ki, illetve a veszi magának a bátorságot. Léteznek határozós kifejezések, amelyek között a kimondottan ellenszenves is megtalálható, és végül olyan jelzős kifejezésekkel is találkozhatunk, mint a magas kort ért meg, valamint az átütő sikert arat.
Érdemes kitérni a már említett szólásokra is, amelyek közül néhányat idegen nyelvből, főként a németből vettük át. Például: Itt van a kutya elásva. A nyelvészek természetesen csak azokat a szólásokat helytelenítik, amelyek nincsenek összhangban a magyar szemlélettel. Egyebek között ilyen a csodálkozik, megrökönyödik helyett használt nagy szemeket csinál. Helyette két szemléletes szólást is használhatunk, azaz: sóbálvánnyá vált vagy földbe gyökerezett a lába a csodálkozástól.