Kedves hallgatóim!
Ma nekem tulajdonképpen nem rádiójegyzetet kellene írnom, hanem kormányprogramot és szakpolitikai tanulmányokat. Hogy ki kért erre engem fel? Nos, a legmagasabb állami méltóság, személyesen Nicuşor Dan, köztársasági elnök, mégpedig november 7-én a „Párbeszéd a fejlődésért – Intelligens fejlődés, európai versenyképesség” elnevezésű konferencián, amelyet a Concordia Munkaadói Szövetség szervezett. Erről a rendezvényről saját Facebook-oldalán így számolt be az államfő “Ilyen időkben a magánszektornak és az államnak el kell kezdenie az együttműködést. Beszédemben arra buzdítottam az üzleti közösséget, hogy dolgozzon ki és javasoljon olyan megoldásokat, amelyek készen állnak a megvalósításra, még azokban a területeken is, ahol általában az állam feladata a projektek kidolgozása”. Nicuşor Dan azonban tovább is ment, amikor azt javasolta, hogy “az állami támogatási programok elemzésének relevánsnak kell lennie, többek között a 2026-os állami költségvetésről szóló vitában is. A vállalkozói szemlélet ugyanolyan hasznos a jogszabályok és a gazdasági környezet valós igényeinek összehangolásában. Rámutattam arra is, hogy gyermekeink iskolai oktatása összhangban kell, hogy legyen a munkaerőpiac jelenlegi igényeivel. Ez a partnerség elengedhetetlen a kereskedelmi hiány korrekciójához is, különös tekintettel a gazdasági diplomáciára, amelynek célja a romániai export ösztönzése és új lehetőségek felkutatása a külföldi piacokon”.
Magyarán az üzletembereknek részt kell vállalniuk a költségvetés kidolgozásában, a jogszabályok megteremtésében, vagyis partnerségi alapon, de át kell vegyék a kormány és a parlament feladatait. Minthogy nekünk is van egy kis családi vállalkozásunk, munkaadóként találva éreztem magam, úgy hogy haladéktalanul rátérek a kormányprogram megírására, csak előbb még kimentem magam hallgatóim előtt a mai jegyzet elmaradása miatt.
Felvetődött azonban bennem a kérdés, hogy miért is kell nekem a kormány és a parlament helyett dolgoznom, amikor az én adómból fizetett választott és kinevezett tisztségviselőknek, közméltóságoknak, állami hivatalnokoknak ez szerepel a munkaköri leírásában.
Szerencsére Nicuşor Dan e tekintetben is eligazított. Azért mert – írta említett bejegyzésében – az állam nem hatékony és “jelenleg nincs megfelelő közigazgatási teljesítőképessége ahhoz, hogy a jó ötleteket szakpolitikává alakítsa”. Feltételezem, hogy a román államfő a román államról beszélt. Arról a román államról, amelyiknek ő az első számú képviselője. Más szóval a 6.168.642 szavazattal megválasztott államfő beismerte alkalmatlanságát a tisztségre és kormánya helyett engem kért fel arra, hogy megoldjam az ország valamennyi problémáját, különös tekintettel a gazdaságra.
A helyzet az, hogy nincs ellenemre a feladat, örülök a kihívásnak és javasolni fogom, hogy annyi adót fizessek mint Kuvaitban (azaz semennyit), megvonnám a támogatást az állami egészségügytől, fellendítve ezzel a magánszektort és az oktatást is üzleti alapokra helyezném.
Még folytathatnám az ökörködést, de nem teszem. Ugyanakkor elgondolkodtató az a dilettantizmus, amely Nicuşor Dan államfői működésének állandó jellemzője. A hazai alkotmányos rendszerben az államfő közigazgatási jogköre korlátozott, de informális hatalma, amelyet elsősorban a kinevezések és leváltások révén gyakorolhat igencsak nagy (emlékezzünk ezzel kapcsolatban a Băsescu-érára). Ebből a megközelítésből nézve az ország elnöke amatőrizmusának ára van.
És ezt az árat mi mindannyian fizetjük meg.