A múlt heti részben a szív és a magyar népmesék voltak a főszereplők egy-egy jeles nap kapcsán, ma a zenétől indulunk útnak. A miért megválaszolásáért visszakanyarodom a hónap első napjához, azaz október 1-jéhez, amelyet az amerikai hegedűművész, karmester, Yehudi Menuhin kezdeményezésére, 1975-ben nyilvánított a zene világnapjává az UNESCO Nemzetközi Tanácsa. Magát a megnevezést csupa kisbetűkkel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, ünnep, időszak, történelmi esemény nevét. Ezen a napon lehetőséget kapunk felidézni a zeneművészet legnagyobb alakjait, és egyre jobban megismerhetjük a különböző kultúrák zenéit.
Október 1-jén a szokásosnál aktívabban élhettem meg a zene világnapját, ugyanis A Nemzeti Örökség Intézetétől meghívót kaptam a Huszka Jenő születésének 150. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre, amelyet a zeneszerző, hegedűművész síremlékénél, a Farkasréti temetőben tartottak, Budapesten. A meghívásom hátterében Huszka Jenő unokája, Huszka Zsuzsa állt, akit egy vállalkozói csoportban ismertem meg – virtuálisan – egy-két évvel ezelőtt, az első személyes találkozásunkra pedig szeptember 28-án kerítettünk sort.
A következő találkozásunk a megemlékezésen volt, ahol természetesen ő is felszólalt, ugyanakkor beszédet mondott Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Kiss-B. Attila, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, valamint Fazekas Csilla, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere. Az eseményen közreműködött még Homonnay Zsolt, színész-énekes, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, illetve Cseh Dalma egyetemi docens, zongoraművész.
A program végén váltottam néhány szót Huszka Zsuzsával, és egyebek között rákérdeztem arra, hogy mit köszönhetünk mi, magyarok a nagyapjának, Huszka Jenőnek. Így válaszolt: „Nemcsak hegedűművész volt – és abban is kiemelkedőt alkotott, a párizsi Lamoreaux zenekarnak volt az elsőhegedűse –, de utána a magyar operettet világhódító útra indította a Bob herceg 1905-ös bécsi bemutatójával, és azóta is nagyon sok zeneszerzőnek lendületet adott azzal, hogy az operett műfajt megszeressék és alkossanak benne. Őt követték a további nagyok, és a zeneszerzésen kívül ugye ő a Jogvédő Hivatalnak is az elnöke volt huszonöt éven keresztül, a Kultuszminisztériumban pedig olyan ügyekért volt felelős, mint például a gimnáziumi ének-zene oktatás, tehát ez a nevéhez köthető, hogy bevezetésre került.”
A mai rész vége felé megemlíteném a Huszka Jenő és az aradi születésű Martos Ferenc nevével fémjelzett Lili bárónő című operettet, amelyet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház is műsorra tűzött Béres Attila rendezésében; a bemutató előadás október 3-án, pénteken volt Vajda Boróka főszereplésével. A marosvásárhelyi születésű színművésznő idén nyáron, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színháztól „szerződött át” a kecskeméti társulathoz.