„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek. De miért kezdtem a mai részt ezzel az idézettel? Tegnap, július 30-án ünnepeltük a barátság világnapját, amelynek sokak szerint Paraguayban rakták le az alapjait. Az eredetét boncolgató történetek egyikében az olvasható, hogy 1958-ban egy ottani baráti társaság volt az ötletgazda, majd más dél-amerikai országokban is ünnepelni kezdték, az internet és a közösségi média térhódítása után pedig világméretűvé vált ez a kezdeményezés.

Keresgélés közben az Egyesült Nemzetek Szövetsége honlapján rábukkantam egy 1998-as cikkre, amelyből megtudtam, hogy egy évvel korábban az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan felesége, Nane Annan Micimackót nevezte ki „barátságügyi nagykövetnek”, majd 2011-ben az ENSZ közgyűlése a barátság hivatalos világnapjává nyilvánította július 30-át.

A barát szavunk az etimológiai szótár szerint valamelyik szláv nyelv, legvalószínűbben a horvát vagy a szlovák brat szavának korai átvétele. A magyar változat eleje a mássalhangzó-torlódás feloldásával alakult ki. Elsődleges jelentése a ’szerzetes’ volt, de manapság gyakrabban használják az ’embertárs, felebarát’, illetve a ’jóakaró, segítőtárs’ kifejezések szinonimájaként. Származékai közé tartozik a bevezetőben is említett barátság, barátságos, barátságtalan, barátkozik, sőt a barátocskám is, amelyet fiatalabb ember kissé lekezelő megszólításaként használnak.

Jelenleg számos szókapcsolatban fellelhető a barát szavunk, ilyen például az állatbarát, bababarát, bőrbarát, felhasználóbarát, természetbarát, sportbarát, zenebarát, emberbarát, könyvbarát, illetve az ügyfélbarát. A felsorolt kifejezéseket kivétel nélkül egybeírjuk. 

A mai rész vége felé még idéznék néhány elgondolkodtató mondatot a barátságról. Rejtő Jenő ezt vallotta róla: „Minden barátság alapja az őszinteség […] Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.”Jókai Annával folytatom, aki így foglalta össze a barátság lényegét: „A titkok közlése és befogadása mégiscsak a barátság legfelső foka.”

Július 30-án tehát a csupa kisbetűvel írandó barátság világnapját ünnepelték világszerte, mindenki maga döntötte el, hogy milyen formában. Én hálát adtam az igaz barátaimért, akik a hullámvölgyekben is mellettem voltak, ugyanakkor elgondolkodtam azon, hogyan lehetnék még jobb barát számukra.