Az idei érettségi végleges eredményeit június 30-án, míg a nyolcadikosok képességvizsgájának óvások utáni eredményeit tegnap, azaz július 10-én függesztették ki. A két megmérettetésen a nyelvi minőségre is figyelni kellett, az ifjúsági nyelvet pedig érdemes volt mellőzni. De mit is takar az ifjúsági nyelv? Ma erre a kérdésre keresem a választ.
Főként a szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Utóbbi fogalomról, vagyis a csoportnyelvről ez olvasható a Nyelvművelő szótárban: „Nyelvünk nemcsak földrajzilag, tájegységek szerint oszlik meg (ezek a nyelvjárások), hanem egyazon helyen is, »függőlegesen«, aszerint, hogy milyen társadalmi rétegek, csoportok érintkeznek általa. Elkülönül a különféle foglalkozások szókincse, kifejezéskészlete.”
A bevezetőben említett ifjúsági nyelv sok helyről meríti az elemeit. A katonai szakzsargonból származik a vár szinonimája, a dekkol, a városi vulgáris nyelvhasználatból pedig az anya és az apa helyett használt muter, illetve fater. A szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző programja egyébként kék hullámos vonallal húzza alá a muter szót, kihangsúlyozva, hogy hivatalos szövegben kerülendő. De maga az ifjúsági nyelv is alkot új szavakat, szójelentéseket: ilyen a mértant helyettesítő rémtan – néha én is így gondoltam rá –, valamint a leég a felsül vagy az elfogy a pénze helyett.
Több szó és kifejezés idővel bekerül a társalgási nyelvbe, az új nemzedékek pedig számos nyelvváltozatot alakítanak ki. A bizalmas társalgásban a megtéveszt, becsap helyett gyakran használják a csőbe húz szókapcsolatot, a megszökik, eltűnik szavakból olajra lép vagy elhúzza a csíkot lesz.
A mai rész vége felé szót ejtek a diáknyelvről, amely sajátos része az ifjúsági nyelvnek, és valójában az iskolai élet bizalmas-tréfás, olykor bizalmas-vulgáris szó- és kifejezéskészletét takarja. Elsőként a tantárgyak becenevei jutottak eszembe, a matek például már be is épült a mindennapi nyelvhasználatba, de a töri és a biosz is elég gyakori. Az osztályzatoknál ott van az elégtelent helyettesítő karó, az iskolai és diákotthoni viselkedést leíró kifejezések között pedig megtalálható a stréber, a benyali és a buzgó mócsing. A megbuktat helyét gyakran átveszi az elvág, az igazolatlanul hiányzóra pedig a lóg igét ragasztják az osztálytársai.
„Mint általában az ifjúsági nyelvnek, a diáknyelvnek is nagy az átfedése az argóval és a vulgáris stílussal” – írja a nyelvművelő szótár, amely szerint bármilyen ötletesek is a felsorolt példák, emelkedett gondolatok, magasztos érzelmek kifejezésére nem alkalmasak, a durva, trágár, idegenszerű elemeiket pedig következetesen kerülnünk kell.