Születésnappal kezdtük az új évet: kétszáz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Petőfi Sándor. Nem tudom, hogy a költő személye, avagy költészete tette mindmáig élővé nevét, éltetve kultuszát, de tény, hogy Petőfit tartják a magyar nyelvterületen a legismertebb, legnagyobb… és a jelzők sorát még folytatni lehetne… költőnek.
Vajon mi lehet ennek e népszerűségnek az oka? Az irodalomban betöltött szerepe? Netán történelmi szerepvállalása? Vagy a kettő együtt, azok szerencsés, avagy végezetes találkozásaként? Ugye Petőfi nevéhez kötődik 1848. március 15., a Pilvax kávéházban zajlott és az azt követő események láncolata. A Nemzeti dal máig hatóan lelkesít és szívet dobogtat. Kárpát-medence szerte számos hely őrzi az emlékét szülőhelyétől kezdve Kiskőröstől a Nagybánya melletti Koltón át Székelykeresztúrig és Fehéregyházáig. Köztéri szobrok őrzik emlékét, intézmények viselik nevét – hogy csak érdekességként említsem, a Vajdaságban majd minden települési magyar kulturális egyesület a Petőfi Sándor nevét viseli –, utcákat, tereket neveztek el róla, emléktáblával jelölték meg azokat az épületeket, ahol jártában-keltében megfordult, megszállt.
A Petőfi nevét személyét és költészetét övező tiszteletet jelzi az a tény is, hogy számos megzenésített verse folklorizálódott, azaz népdalként éneklik akár zenével kísért mulatságokon is.
A kultúrpolitika Petőfi emlékévvé nyilvánította az idei esztendőt, ennek jegyében számos megemlékezést szerveznek a magyarlakta területeken a költő-forradalmár, avagy forradalmár költő emlékére, népszerűsítve költészetét és ápolva emlékét.
Vajon mi a titka Petőfi népszerűségének? Mi a titka annak, hogy halála után több, mint másfél évszázad után is nemzeti költőként és nemzeti hősként tekintünk rá? Miért csábít minket elsősorban Petőfi emléke például Koltóra, ahol mézesheteit töltötte, holott a Teleki grófok tettek annyit a köz javára, hogy emléküket megőrizzük? Miért nézzük csodálattal a költőt Szendrey Júliával ábrázoló szobrát a koltói kastély parkjában? És miért lett zarándokhely a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, az a hely, ahol a költő utolsó estéjét töltötte? És miért keresik fel ma is sokan a kúria udvarán lévő körtefát – újabban annak kisarjadt csemetéjét –, amely alatt a gazdag Petőfi-legendárium szerint utolsó versét írta?
Megannyi kérdés, amelyre nem tudom a választ. Csak sejtem, hogy a személye, történelmi szerepe és a költészete által megtestesített értékek mindmáig alapvető emberi értékek: szabadság, szerelem. Talán ezért azonosul könnyen vele minden magyarul tudó, olvasó, magyar irodalmat tanult ember, s talán ezért van az – a kisebb, elszórt kilengésektől eltekintve –, hogy az utódállamok többségi nemzetének közvéleménye is elfogadja, legalábbis nagyobb mértékben, mint más magyar történelmi személyiséget, mert az általa képviselt értékeket saját magáénak is tudja. S az elfogadás érdekében könnyen tud társítani a saját történelmi múltjából, a saját irodalmából hasonló elveket valló, hasonló értékeket népszerűsítő személyiségeket. Így kerül Erdély több településén Petőfi szobra mellé egy-egy román negyvennyolcas forradalmár szobra…
Olvastam valahol, hogy Petőfi személye, emléke amolyan védőszent szerepét tölti be a Magyarország határain kívül élő magyarság körében, ugyanakkor kapcsot képez az anyaországi magyarsággal is.
Ezért is bír jelentőséggel Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, ezért kapott új többlettöltetet az idei esztendő első napja, nemzeti költőnk születésnapja.