„A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen »rendbe hozni«, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” Talán Kosztolányi Dezső szavaival tudok leginkább ráhangolódni a közelgő magyar nyelv napjára, amelyet minden év november 13-án ünnepelünk. Az idézet értelmezését a hallgatókra bízom; valószínűleg mindenkiben más-más gondolatokat ébreszt.
Egyébként a Magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át, annak emlékére, hogy 1844-ben V. Ferdinánd magyar király ezen a napon tette a magyar nyelvet államnyelvvé. Mit jelentett ez pontosan? A jogszabálynak köszönhetően attól a naptól kezdve kizárólag magyar nyelven alkották és erősítették meg a törvényeket, az országgyűlésben, a hivatali ügyintézésben és a bíróságokon is a magyar nyelvet használták, ráadásul az iskolai oktatásban is a magyar lett az elsődleges nyelv. A törvényhozással párhuzamosan a magyar nyelv átalakításának vitája is megkezdődött. Az 1844-es döntés sokak szerint joggal nevezhető a reformkor egyik legnagyobb győzelmének.
És mi van jelenleg? A kisbetűkkel írandó magyar nyelv napja lehetővé teszi, hogy évente egyszer a közfigyelem a magyar nyelvre, kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapjára irányuljon.
Felvetődhet a kérdés, hogy elegendő-e, ha csak egyetlen nap vesszük igazán komolyan az anyanyelvünket, az év többi napján pedig megfeledkezünk róla… Most persze sarkítottam, mégis úgy érzem, hogy muszáj beszélni erről, mert képtelenek vagyunk leválasztani magunkról.
Mégis mit tehetnénk a mindennapokban? Például egy picivel jobban figyelhetnénk a helyesírásra, és ehhez nem feltétlenül kell kívülről fújjuk a szabályzatot, hisz manapság számos olyan eszköz van, amely segíthet abban, hogy ellenőrizzük egy-egy szó vagy kifejezés írásmódját; a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének helyesírási portálja, a helyesiras.mta.hu, illetve a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda e-nyelv.hu nevű honlapja csupán két lehetőség a sok közül. Emellett beállíthatjuk a szövegszerkesztőnk helyesírás-ellenőrző programját, amely bár nem teljesen megbízható, kiváló segítőtárs lehet a mindennapi munkánk során.
És mit tegyünk akkor, ha olyan szöveget írunk, amelynek komoly tétje van? Ilyen esetben érdemes felkeresni egy korrektort, aki szakemberként leveszi az ellenőrzéssel járó terhet a vállunkról.
Természetesen még sok-sok ötletet sorakoztathatnék fel, de az idő véges, ugyanakkor valószínűleg a hallgatók tarsolyában is van jó néhány bevált szokás a magyar nyelv tisztán tartásával kapcsolatban. A mai részt egy Nagy László-idézettel zárom: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”