Arra a látszólag egyszerű, de mindenképpen alapvető kérdésre, hogyan alakult ki az emberi nyelv, számos válasz született az évszázadok folyamán és már ez is igazolja, hogy a magyarázatok rendkívül összetettek, olykor meg egyenesen egymásnak ellentmondóak. A nyelvészek viszont jobb helyzetben vannak, amikor a nyelvek fejlődését, gazdagodását elemzik, hiszen mindenképpen találnak olyan, a valósághoz könnyen igazodó támpontokat, ahonnan ki tudnak indulni. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hónapokban és esztendőkben szép számmal születnek majd olyan tanulmányok és doktori értekezések, amelyek azt vizsgálják, hogy a vírus, a világjárvány hogyan hatott a szókészletünkre és megpróbálnak majd mindebből igen érdekes következtetéseket levonni.
Jómagam, újságíróként, az elmúlt hetekben feljegyezgettem néhány papírlapra, hogy a témával kapcsolatban milyen új szavakat, kifejezéseket olvastam, hallottam és ezekből szeretnék átadni hallgatóimnak egy csokorra valót, semmiképpen nem a szorongás növelése, hanem lazítása céljából.
Nos, hadd kezdjük a Coviddal, amely az újtípusú koronavírus okozta betegség megnevezése. Hogyha valamelyik intézményben nagy számban ütötte fel a fejét a kór, akkor oda kovidkommandók utaztak ki fertőtleníteni. Néhány üzletből több terméket vittek el a kovidtolvajok, mert maszkban nem lehetett őket felismerni. Kovidióták megnevezéssel nem csupán a betegség-tagadókat illetik, hanem azokat az összeesküvés elméleteket gyártókat és terjesztőket is, akik a lehető legfantáziadúsabb magyarázatokat találják ki arra, hogy most éppen mi történik velünk és kik mozgatják a szálakat. Az egyik orvos arról beszélt egy interjúban, hogy kovideálni szeretné a betegséggel kapcsolatos nézeteit. Voltaképpen nem tett mást, mint átfogalmazta a latin „revideálni” kifejezést, amely ugyebár újranézést, felülvizsgálást jelent. A román közösségi oldalakon terjedt egy olyan szójáték is, amely Orban Ludovic miniszterelnök nevéből Orban Lucovidot faragott, mint ahogyan nagyon szívesen használják ezeknek a napoknak a jellemzésére immár nem az őszi-, hanem a kovidfáradtságot.
A Covid-19 vírusával, a Sars-CoV-2-vel összefüggésben még több a szókapcsolat. A teljes megnevezés egész egyszerűen elenyészik, hiszen nem egyszerű kimondani, viszont önálló életet kezd élni a nyelvben maga a Vírus. A diákok az iskolákban vírusórarendet követnek, a hivatalos intézmények vírustérképeket és vírusgrafikonokat tesznek közzé, a vírusrealisták mélységesen lenézik a vírustagadókat. A vírusválság, a víruskrízis azzal is jár, hogy kisebb-nagyobb településeken felüti a fejét a vírushisztéria és azoknak a házait, lakásait, lépcsőfeljáróit is messze elkerülik, akikről az hírlik, hogy megbetegedtek a járványban és sokan, különösen falvakon, még heteken át magukon hordják a víruspecsétet. A vírusvallomások azoknak az íróknak, újságíróknak, más szakmabelieknek, hírességeknek, közösségi befolyásolóknak a szövegei, akik már átestek a fertőzésen. A víruskoncerteket zárt vagy nyílt terekben rögzítik és később közvetítik, a vírusértekezletek nem a kórokozókról szólnak, hanem azokat a helyzetet jellemzik, ahol résztvevők egymástől két méterre maszkban üldögélnek vagy álldogálnak. Az egyik nemzetközi vasúti járatra pedig egyenesen a vírusvonat kifejezést hallottam, utalva arra, nem ült benne senki, esetleg csak a vírus.
De itt be is fejezem, illetve a hallgatókra bízom a további, nyelvi vírusböngészést, amelyet a karantén- és járvány szavakra is ki lehet terjeszteni. Kiindulópontként két általam lejegyzett minta: karanténkultúra és járványdiktatúra. Remélem, hogy csakhamar az első mellett maradhatunk, bármiféle jelző nélkül.